|
Malacka naplója
Bársonyfülű [73869 AL], gazdája Malacka
Malacka egy Elefánttal 5
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/73869
|
Malacka egy Elefánttal 5
Malacka egy Elefánttal 5
– Elefánt! Egy rettenetes Elefánt! – És futni kezdett, és közben folyton sivított: – Elefánt! Elefánt! Segítség! – S nem is hagyta abba a visítást, míg Róbert Gida kunyhójához nem ért.
– Mi az, Malacka, az istenért? – ugrott ki az ágyból Róbert Gida.
– Ele... Bele... Tele... Elefánt... – lihegte Malacka.
– Merre?...
– Arra... – lihegte Malacka, de csak integetni tudott.
– Hogy néz ki?
– Olyan... olyan, mint... Rémes!... Akkora feje van, hogy... irtózatos!... Nem lehet semmihez hasonlítani... Mint valami rettenetes nagy semmi... mint egy eleven fazék... vagy lábos... vagy csupor...
– No jó – mondta Róbert Gida, és felrántotta a cipőjét. – Elmegyek és megnézem. Gyere velem, mutasd meg az utat.
Malacka már egy csöppet se félt, tekintettel Róbert Gidára, és így sietve elindultak.
– Én már hallom, nem hallod? – mondta Malacka aggódva, mikor közelbe értek.
– Valamit hallok – mondta Róbert Gida.
Mackó volt az, aki egy kiálló gyökérhez csapkodta a csuprot a verem fenekén.
– Itt van! – mondta Malacka. – Nézd, milyen félelmetes! És odasimult Róbert Gidához félelmében.
És akkor Róbert Gida nevetni kezdett... és nevetett és kacagott, és könnye is csurgott, egyszerre csak nagyot reccsent valami a veremben... a vastag gyökéren elpattant a csupor, és Mackó feje előkerült a cserepek közül.
És Malacka megértette, milyen Hóbortos Malacka volt ő, és nem szólt senkinek, egyenesen hazament és lefeküdt, és kijelentette, hogy nem fogad senkit, mert a feje fáj. És Róbert Gida és Mackó kettesben mentek Róbert Gida kunyhójába reggelizni.
– Ó, te csacsi Mackó – mondta Róbert Gida –, ha tudnád...
– Tudom – mondta Micimackó. És úgy érezte, csakugyan tudja.
VÉGE
|
Problémás tartalom jelzése
|
