Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/73869
|
Csiba 6- szeptember 2010
Csiba6?
"Karlának"
Ángyiska csoda tortájáról tudtam meg, hogy az idei Csibai találkozó sorban a 6. volt. Gerytől gyorsan elnézést is kérek, ő mindig nagyon pontosan megírja hol, mikor voltak a találkozók, de bennem csak most a tejszínes feketecsoda majszolása közben tudatosult a dolog régisége. 6 év, az nagyon sok idő, ha arra gondolok, hogy ezek a találkozók egy „komolytalan” Internetes játék kapcsán alakultak ki. Én személyesen 2006-ban pottyantam a tejbe, pontosan 1563 napja. A negyedik X körül a nagy átlag már nem keres újabb kihívást, mindenki elvan a rokonaival, volt osztálytársakkal, meglevő barátokkal. Én örülök, hogy a Székelyföld Karavánban nagyon sok nagyszerű, különleges emberrel ismerkedhettem meg személyesen. Köszönöm, hogy része, tagja lehetek ennek a társaságnak. Köszönöm T* hogy sokadszor is bevállalta a találkozó megszervezését. Aki már szervezett találkozót, saját bőrén tapasztalta a szervezés különleges izgalmas- nyugtalanító- varázsát. Mert mindannyian tudjuk, hogy T* sem egy unatkozó típus, a napi taposómalom mellett ezt is megszervezni, nem volt kis dolog. Na ennyi bevezetés talán elég is, jöjjön a lényeg. 4 hét külföldi nyaralás és 2 kemény munkanap után, Mahó és Kapec csodajárműve ismét elröpített Csibába. Az idő csodaszép volt, meleg napsütésben indultunk Marosról, alacsonyan repültünk így közben a tájat is megcsodálhattam. Csibába pont jókor, uzsonna időre érkeztünk. Már várt ránk Ángyiska, T*, Gery, Emma és Arcady, meg a szomszéd kutyája. Mire elfogyott a hagyma és egyesek jóízűen felfalták T* tányérjából a paradicsomot megérkezett Laura+Bandi és a gyerekek. Hamar eltelt a délután, volt hintázás, beszélgetés, nyári almafa látogatás élőzenei aláfestéssel. Ángyiskával a szokásos módon gyorsan összeröffentünk. Lassan közeledett az este, ezért gondoltam eljött az idő, hogy előkészítsük a terepet a flekke-miccs sütéshez. A favágást senki sem akarta vállalni így én kezdtem el, nagyon kevés sikerrel aprítani a tűzrevalót. Rövid idő után, a fejszét kellően bemelegítve átadtam Bandinak, aki profi módon hasogatott és tüzet rakott. Ekkor érkezett Elvira az unokákkal, valamint csokilado teve Szabolcs nevű gazdája és kedves feleségével. A tárcsa Kapec segítségével „elmosódott” és kezdetét vette a sütés (jobb helyeken grillezés). Pár flambirozási menet után, nagyon finomra megsültek a húsok, a miccs és a fűszeres kolbászok is. Reflektorfénybe táncolva, dagadtra tömtem a pocakom finom tárkonyos krumpli salátával, hússal és vegyes salival. Pedig ekkor Arcady nem is gitározott, de a kerti szenzoros világításhoz mozgó célpont kellet. Aki figyelmes volt kedves teve párommal lejtett magán táncszámunkat is megcsodálhatta. A vacsora után következett az est fénypontja a tábortűznél való emésztés, éneklés kinek kinek ízlése és hangulata szerint. Nagyon sajnáltuk, hogy Arcady dalos párja nem tudott eljönni, mert a dalszövegekkel néha bajban voltunk. Gyönyörű éjszaka volt és csodák csodájára nem fáztam, pedig órákig ültünk a tűz körül. Éjfél után megcsodáltuk és fényképezés után meg is kóstoltuk a tevével díszített Feketeerdő tortát. 2 óra körül közös megegyezés alapján feloszlott a társaság és eltettük magunk holnapra. Rövid de gyors alvás után Emma mocorgására ébredtem hajnali fél kilenckor. Fél tízig olvastam az ágyban, amikor is Mahóka kiparancsolt a meleg hálózsákból frissen főtt kávé ürügyén. Le is botorkáltam az emeletről és az első teli csészét megragadva a kávét fel is hörpintettem, persze csak később homályosítottak fel hogy, Kapecnek felesége által sok szeretettel megkészített kávéját tüntettem el. Szegény Kapec ,nem elég, hogy 3 éve minden ősszel egy magamfajta szószátyár, kekeckedő vénasszonyt ide-oda furikázz, hanem a pimasz némber még a kávéját is megissza. Reggelire az estéről megmaradt sült finomságokat és még sok minden mást is elpusztítottunk, hiába na a Csiki levegő meghozza az ember étvágyát. Nagyon hamar eltelt az együtt töltött pár óra, de jó volt újra együtt lenni. Sajnos soha nincs elég idő mindenkivel személyesen hosszan elbeszélgetni, de ezt már lassan kezdem megszokni. De az a pár szó, egy ölelés, egy kézfogás is szeretettel őrzött emlék számomra. Köszönöm mindenkinek.
|
