Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/73869
|
2009-09-27
Hát jó megemberelem magam és írok egy rövid beszámolót. Remélem nem lesz alapja csipkelődésnek, sértődésnek, magánélet megsértésnek. Az élet úgy hozta hogy egy városban lakom 3 karaván taggal is. A 3-ból 2 olyan aranyos, hogy még Malackával is hajlandó egy autóban utazni, ami biza nem egy egyszerű dolog ha figyelembe vesszük szószátyár és faragatlan stílusomat. Szombat reggel egy rövid „ismerd meg városodutálombevásárlóközpontját” után elindultunk Udvarhely felé. A kajára nem fektettünk nagy gondot, az itókák kiválasztása némi fejtörést okozott, végül kitaláltuk hogy 3 embernek 6 féle innivaló 24 órára talán elég lesz. Kíváncsiabbaknak elárulom sör nem került a kosarunkba, ez nem jelenti azt hogy nem ittunk azt is. Az úton, ami jó 1 órás, megpillanthattam azokkal a helyekkel ahova Mahóka szívesen „fel menne”. Én nagyon szeretem azt a vidéket főleg ilyenkor ősszel, már sárgulnak a levelek, és verőfényes napfényben, mind amilyen ez a hétvége is volt, csodálatos. Korondon nem ittunk borvizet, sőt Szelykefürdőn sem néztük meg Orbán Balázs emlékművét, ahonnan ma volt egy adás a Duna TV-ben. A Wikipedia ezt írja róla:
„Székelyudvarhely mellett, Lengyelfalván született régi udvarhelyszéki székely családban. Apja, Orbán János, a francia háborúk katonatisztje, anyja, Knechtel Eugénia, német-olasz (vagy görög) családból származott. Iskoláit Székelyudvarhelyen végezte, de már 1846 tavaszán elhagyta szülőföldjét. Családjával Konstantinápolyba utazott, a velencei származású nagymama, Foresti Mária örökségének átvételére. Felhasználva a lehetőséget, beutazta a Közel-Keletet. Eljutott Egyiptomba, ahol megmászta a piramisokat, a Szentföldön bejárta a bibliai helyeket, erdélyi magyar és román „beduinnal” találkozott, akik a besorozás elől szöktek meg, bejárta Kis-Ázsiát, tanulmányozta az antik görög kultúra emlékeit, csodálattal írt a görög nép szabadságharcáról. Keleti élményeit később hat kötetben jelentette meg „Keleti utazás” címmel.
Egy nyugati lapból, Athénban szerzett tudomást a magyar forradalomról. A török fővárosból egy szabadcsapattal indult haza, azonban Vidinben kapta a hírt a szabadságharc bukásáról. Ezután a magyar emigránsokat segíti szállással és munkahellyel. További élete meghatározó élménye volt, hogy Kossuth környezetébe került. Nem térhetett haza, a császári hatóságok ellenségnek számították. Londonba utazott, ahol Petőfi barátjával, Teleki Sándorral barátkozott össze. Nagy hatással volt rá a Jersey szigeten, emigrációban élő Victor Hugo.
Csak 1859-ben térhetett haza. Az abszolutizmus éveit, az enyhülés időszakát arra használja fel, hogy bejárja a Székelyföldet. Eljutott minden településre, várromhoz, természeti ritkasághoz. Szorgalmasan jegyzetelt, fényképezett. Munkája eredményeként 1868-1873 között hat kötetben kiadta főművét, A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismereti szempontból címen. 1872-től élete végéig tagja volt a magyar országháznak, 1848-as, függetlenségi programmal az ellenzékhez tartozott. Parlamenti beszédeit is hat kötetben adta ki. Közben az általa kiépített Szejkefürdőn dolgozott: történelmi tanulmányokat írt, sok újságcikket közölt az ellenzéki lapokban.
Élete kalandos, romantikus, mintha egy Jókai-hős lenne. De ez a regény nem íródott meg, habár Jókai, székely tárgyú regényei alaptörténetét tőle hallotta először. Ugyanakkor küzdelmes életének voltak árnyoldalai is. Székelyei buktatják ki egy választáskor, nem mindig értik meg a "Csont bárót". Késői elismerésként csak 1888-ban lesz az Akadémia levelező tagja. Utód nélkül halt meg.”
Udvarhelyt azért szeretem mert olyan jó ide megérkezni, ahogy ereszkedik alá az ember a dombról elé tárul egy barátságos kisváros látképe. Rövid telefonos útbaigaz1tás után, felkapaszkodtunk a kúria elé. Egy nagyon szép hatalmas ház előtt állt Arcady félig kockás ingben és talpig mosolyban. Nem először jártam náluk, de jó volt ismét ott lenni és újra találkozni a házigazdákkal. Pillanatok alatt előkerült Nimród aki pont olyan mind Gina, csak fiú és hosszabb lábú meg soványabb, na meg fürgébb. Pirosan kacsintó ízes leveses mézédes almák alatt pad, asztal és sok kedves barát. Nekem egyedül Laura volt új arc, de ő később érkezett. Ángyiska ölelő karjaiban jó volt ismét gyerek-malacka lenni, Gery komoly dörmögő hangja is hiányzott. Fel cuccoztunk a kocsiból és egy jó pohár pálinka után a szépfiúk tüzet raktak. Előkerült a bogrács és mivel más jelentkező nem akadt bevállaltam a bogrács főfelügyelői tisztet. Előrebocsájtom, hogy a krumpli paprikást a tűz főzte nem én, én csak néha kavartam és ráztam esetleg tekertem rajta egyet, majd bizonyos dolgokat dobáltam az edénybe, a munka nagy részét nem én végeztem, mert én mind tudjuk LTD vagyok. A fűszerezésnél kicsit bepánikoztam amikor rájöttem hogy egy egész zacskó erős paprika pórt szórtam az ételbe. Sunyiba az arra sündörgő emberkéktől, az erősebbektől, akitől féltem, hogy megverhetnek, megkérdeztem szeretik-e a csípős ételeket, 3 igenlő válasz után megnyugodtam. Szerencsére ezt a kis malőrt senki sem vette észre, a román árdéj juté, vizet sem vihet a magyar csípős paprika pornak. A paprikásnak egy baja volt, sok volt a hús és a krumpli a bográcsban, a víznek már nem jutott hely, ezért olyan vastag tokányos lett a végeredmény, én úgy szeretem, mások meg félve a hírhedt nagy számtól egy rossz szót sem szóltak. Mindenki nagyon dicsérte, én persze jót mosolyogtam a bajuszom alatt. Szóval degeszre ettem magam belőle, a megerőltető fényképezkedés és tortapusztítás után Arcady elárulta, hogy van ping pong asztaluk, amit a garázsban fel lehet állítani. Az est, éjszaka és a másnap délelőtt folyamán sokat időt töltöttünk az asztal körül ugrálva. Próbáltam nem kisajátítani az egyik ütőt, nem mindig sikerült visszafogna magam, amiért így kissé késve kérek elnézést. Hosszú értekezletet lehetne írni Mosolyka csavaros szerváiról, Kapec fallabda stílusáról, Mahóka enyhén visszafogott felsőbbrendű-nemesi játékáról, Csuy lyukat beszélek a hasadba technikájáról. De nem teszem. Mivel egész nap nem ettünk semmit, este bekaptunk egy pár sajtos tejfölös fokhagymás lekváros lángost. Ideje rátérni az esti tábortűzre és az éneklésre, már akinek van hangja énekelt én förtelmesen kornyikáltam. A hidegre való tekintettel egy idő után behúzódtunk a házba, és csak néha néztük meg az ajtóból hogy milyen szépen ég a tűz. Mosolyka elővarázsolta az énekes füzetet és abból énekelgettünk, elárulom, ha megvan a szöveg sokkal könnyebb Arcady gitárjátékát követni. Úgy fél 2 magasságában elálmosodtam és gondoltam lefekszem, többen követték a példámat. Én Ángyiskával bújtam ágyba, jól kezdődött a dolog, egy fergeteges röhögő görccsel, amit a társaság nagy része kissé megdöbbenve szemlélt. Fő hogy mi jól éreztük magunk. Csuy a lábainknál aludt, őt sikerült nem összetaposni az éjszakai őrjárat alkalmával. Reggel jó korán megébredtünk és halkan beszélgettünk kb. 1 órát amíg Csuy is megébredt, de nem haragudott ránk mert neki 11 órára Segesváron találkája volt a CFR vel (román állami vasút társaság). Gyors „szerény” reggeli után, (2 féle felvágott, 5 féle sajt, vaj, fürjtojás, vajkrém, fasírt, sárga és piros paradicsom, paprika, szalonna, nagyon finom házi jellegű kenyér, lángos, hideg krumplipaprikás, káposzta saláta) sikerült legurulni a játékasztalhoz ismét. A szép fiúk elfuvarozták Csuyit Segesvárra 50 km oda 50 km vissza. T* ez idő alatt tűkön ült nagyon szeretett volna indulni, várták a lányai. Beszélgetés közbe Mosolyka észrevette, hogy Nimród eltűnt, kiabáltunk, kerestük, de nem jött elő. A kereső brigád pont beült Gery autójába mikor a sáros vizes kutyuli mutyuli nagy boldogan előkerült. Persze le lett szidva, slaggal lemosva és ketrecbe száműzve, büntetésből. Halk nyöszörgésére senki sem reagált, szívszaggató volt. Bizony dél is jócskán elmúlt mire az észak-nyugatibb országrészben lakó Ángyiska, T*, Gery összepakolt és elindult. Mi a torkosabbak még maradtunk és megsütöttük a bepácolt nyakas karajt, szép szóval flekkenyt. Dagadt hassal még körbeugráltuk az asztalt párszor ütővel a kezünkbe, majd szép lassan elindultunk haza. Annyira lassan, hogy Kapec majd elaludt a perecet fogva, de végül is szerencsésen hazaértünk. Itt a vége fuss el véle.
|
