Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/292343
|
2007-03-17
Nagyszerű volt a délelőtt! *happy* Bár egy kicsit beárnyékolta a dolgot, hogyy Neki megint nem volt teljes az együttlét!!!! Lassan már flusztrálni fog a dolog...
Lor:
Legközelebb, ha jössz, stopperrel foglak várni. A stopper az nem hazudik, ugye? De most ne nevess ki, komolyan kérdezem, ha stopperral mérem az időt, akkor az még inkább annyi, mintha a karórámat nézem, nem? Különben minek méregetnének dolgokat stopperrel?... Képtelen vagyok megérteni, hova tűnt el másfél óra olyan gyorsan. De tényleg. Itt valaki, valamivel csalt. De kinek a kezét figyeljem? Én lehet, hogy naiv vagyok, de hogy már az időmérés is zsebre dolgozik… Hogy őszinte legyek, nagyon hamar elmentél. Mármint nem úgy, vagyis úgy is, mármint… na! Érts már meg. Szeretlek. És egy manószekundumig sem hagytalak magadra a nap folyamán. (Nem, nem nanoszekundumot akartam írni.) Persze nem tudom, mennyre érezted… lehet, hogy Pestig nem találtak el a gondolataim… ha mind olyan kelekótya mint én, és legalább ilyen jó a tájékozódó képességük, akkor tuti egy sem ért oda… pedig én egész álló nap fogtam a kezedet (amikor kezdtél kihűlni, a homlokodat, amikor kezdtél felmelegedni, egyéb testrészeidet…), és amikor egy picit is egyedül érezted volna magad a fővárosnyi embertömegben, én ott voltam, és a füledbe súgtam, hogy szeretlek. Ha pedig esetleg a szemembe néztél, láthattad, hogy mennyire. Én ott voltam…
…Pozsonyban. A szutykos kormos Pozsonyban, ami a borult ég alatt ugyancsak nyomasztó hangulatot árasztott. Főleg, amikor az ember lánya úgy érzi, hogy a vár előtt végigsöprő orkánerejű szelet nemigen hatja meg az ő formás kis negyvennégy kilója. Menekülés az autóhoz, aztán olyasfajta felkiáltás az első mekistábla láttán, mint amikor a karavánvezető oázisra lel a sivatagban. Utána pedig Dévény – az ég még eggyel depisebb szürkébe fordult, és az első esőcseppek is megjelentek – pont tökéletes a vrámászáshoz!... Amíg az autóban ülsz. No de sebaj, kesztyű, sapka, csuklya a fejbe, és buzgó imádkozás… Istenhez? Dehogy! Az áldott anyaföldhöz, hogy ha elfúj a szél, legyen mibe kapaszkodni. Nagyon szép volt. Tényleg. Már amennyit láttam a csuklyám alól. De az nagyon szép volt. Igaz, hogy a fenekem kockásra fagyott, de kicsire nem adunk. És igaz, hogy a tegnapi lovaglás miatt ösztöndíjat kaphatnék a Hülye Járások Minisztériumától, de sebaj, egy-két kulcsfontosságú izmocska az egész. És mivel a lift még mindig rossz, hát gyalog a hetedikre. Szóval, szó mi szó, jó most azért itthon. Veled. Írni neked, hallani a hangodat… hogy veled „nem történt semmi”… ami nekem mindennél izgalmasabb.
|
