Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/4359
|
2004. szeptember 14.
Egyszer egy vidám énekes madár útra kelt,messzi vidékre kivánkozott,mert úgy érezte szűk a mostani otthona.El is indult,szállt,szállt egyre messzebb és nagyon boldognak érezte magát.Messze járt már,mikor észre vett egy kalitkát s benne egy kis madárt.Nem látott még ilyet soha és nem tudta elképzelni,hogy az a másik madár miért ül ott abban a valamiben és miért nem repül úgy,mint ő.Kiváncsian odarepült és csodálkozva kérdezte:
-Miért ülsz ott?Gyere ki onnét és játszunk egy kicsit.
De a madárka csak ült,nem válaszolt és bánatos szemei az eget kémlelték. -Mi lett veled?-kérdezte tőle.-Nem jössz ki onnét,nem akarsz fogocskázni,zuhanósdit játszani velem?
-De nagyon szeretnék-felelte-csak tudod én kicsi korom óta itt élek és nem tudom mi az repülni és azt sem tudom mi van a kalitkámon kivül.
-Nem tudod-kérdezte értetlenül-nem tudod milyen a világ?
-Nem,sajnos nem.
-Jaj,pedig ha láthatnád!!
És mesélni kezdett neki mindenről.A fákról,a virágokról,a mezőről,a felhőkről,a patakokról és a madarakról.Ahogy mesélt,mesélt a kis madárnak lassan könnyezni kezdtek piciny szemei.Elképzelte,hogy ő is repülhetne és élhetne szabadon.De mindez hiába,ezt nem engedte szűk börtöne.Nagyon szomorú lett szegényke.Észrevette ezt a másik madárka és nagyon megsajnálta.Megigérte neki,hogy minden nap eljön és mesél neki.Igy is történt.Minden nap jött és vidám történetekkel vigasztalta a kalitkában élő madárkát.Érdekes módón,mesélés közben rádöbbent,hogy az a világ amit ő olyan szűknek látott,mennyire tágas.Maga előtt látva a kalitkát,rádöbbent,mit is jelent számára az otthona,amit annyira elakart hagyni.
Egy nap ismét odaszállt,hogy meséljen a madárkának,de a kalitka üres volt.
Eltünt a madárka és már soha többé nem látta viszont.Azóta bárkivel találkozik,mindenkinek arról beszél,hogy milyen nagy és csodálatos ez a világ.Azóta nem akarja elhagyni az otthonát és nem akar már máshol élni...........
Nézd,hogy repül a madár,
Kalitkába zárt világ,
Eltünt,nagyon messze jár,
De itt maradt a boldogság.
|
