Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/99871
|
2008-05-01 adult yet?
Ahogy szálltam le a buszról már hazaérkezve elment mellettem három lány, max 1-2 évvel lehettek fiatalabbak nálam.. azt hiszem.. bár manapság már nehezen meghatározható bárkinek is a kora (modern világ..) és 1-2 szót pont elkaptam a beszélgetésükből.. "háth igen, már szakítottunk.. - de akkor nem teheti meg, hogy..." régen mi is így beszéltünk. Annyira távol állt ez már tőlem.. hogy lejárunk bandázni és kibeszéljük a világot, kezdve a pasikkal.. valahogy soksok évvel idősebbnek éreztem magam.. pedig tudom, hogy nem vagyok az.. a mai nap élő példa volt, hogy tudjam, nyugalom, még mindig nem vagyok felnőtt.
Mégis időnként fényévekre érzem magam mások helyzeteitől. A gyerekes megoldások, amiket pár évvel ezelőtt még én is használtam, de ma már sokkal praktikusabb megoldásokat találok saját gondjaimra.
Mikor a kedves, kultúrált férfinemzedékek bunkó módon bámulnak úgy tűnik felnőttnek nézek ki.. mégsem érzem magam annak. Se testileg, se lelkileg. Átmenet vagyok, ami megengedi még, hogy legyenek hülyeségeim és hogy ne kelljen minden helyzetben bölcsnek lennem. Ami jó dolog, mert szerettem gyerek lenni. Most is szeretek, csak valahogy már nem az igazi. Már nem élvezem hajukárszni a "álompasikat" és égetni magam minden élő és mozgó dolog előtt. Már nincs szükségem reflektorfényre ahhoz, hogy jólérezzem magam. Már többet segít egy békés, nyugodt délután és este, mint egy pörgős, piálós, bulizós este, ahogy régen működött.. nem, nem öregedtem meg, van amikor jólesne bulizni, de ilyenkor egyesek tesznek róla, hogy ne lehessen sehová mennem. Na meg persze besegít az iskola, pláne mikor 6 munkanap van 5 helyett.. valahogy nincs kedve az embernek olyankor már csak csucsukálni egyet még este 10 előtt (ami persze megintcsak nem jön össze).
Furcsa, mert míg egyes helyzetekbe mindig gyereknek érzem magam, máskor könnyedén megtudok oldani (természetesen még csak) kisebb dolgokat, amik büszkévé tesznek.
Szeretném, hogy ahogy idősödök, egyre bölcsebb legyek. Szeretnék példakép lenni, mikor már öregszem, hogy érezhessem, még mindig szükség van rám. Szeretnék bölcs szülő lenni, aki ellátja gyermekeit okosabbnál okosabb tanácsokkal, amik kimentik őket a nehéz helyzeteikből. Nem akarok egyre irigyebbé válni a fiatalabbakra, amiért nekik még csak kezdődik az élet, felettem pedig egyértelműen eljárt. Nem akarom a gyerekemet büntetni emiatt a természetes dolog miatt. Nem tudom mi vár rám később, nem tudom meddig élek és mi jön utána. Egyesek szerint a halál után vessző van.. én nem hiszem.. örülnék, ha az élet újrakezdődne, miután lejárt. Mindenki kapna még esélyt, hogy úgy éljen, ahogy szeretne és ez másoknak is megfeleljen. Mint ahogy szubjektív a jóság, minden más is az.. nem hinném, hogy létezik menny és pokol. Nem hiszem, hogy elválasztják az embereket, mert van valaki aki mindenki felett rendelkezhet.. érdemes hinni valakiben, érdemes azt hinni, hogy van miért élni, de nem hinném, hogy ez a mennyország és a pokol lenne, mert a világ nem csak fekete és fehér.. de remélem nem az élet az egyetlen hely, ahol lehet bizonyítani.. elkanyarodtam saját mondanivalómtól.
Szeretnék olyan bölcs, mégis kedves és persze aranyos anyuka lenni, akire felnéz a gyereke, ráadásul nem csak 5 évesen néz fel rá lelkesedve, csillogó tekintettel, hanem 15 év múlva is. És 40 év múlva is. Amíg csak élek. Remélem, hogy erre mindig emlékeztetni fog az, aki eddig is tette. Remélem, hogy mindig velem marad és remélem azt is, hogy ezt ő is így gondolja. Mert nélküle semmi sem ugyanolyan. Mert fényt hoz az életembe. Mert szeretem. Amíg csak élek.
Azért tetszett régen a 7. mennyország című sorozat, mert abban a papa és a mama hiába voltak igazi felnőttek és végezték jó szülő módjára feladataikat.. "feladataikat", emellett voltak kisebb hülyeségeik. Ami azt bizonyítja, hogy bizony ők is emberek.
Hiszen nem tagadhatod meg önmagad. Egyes dolgok sosem változnak. Pont ez fog engem egyszer az átlagosnál is jobban kiborítani. Hiszem, hogy mégis fog. Igaz, van ami sosem változik.. ha bizonyos távolság hosszú évek óta megvan, az bizony nem fog csökkenni. Legalábbis én nem látok rá sok esélyt. Sajnálom, hogy így alakult, de képtelennek érzem magam, hogy megmentsem azt a kicsi szikrát, ami még maradt. Tényleg sajnálom.
|
