Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/232796
|
szerintem...
néha vidám vagyok, örült és vicces, néha csöndes, nyugis és visszahúzódó. néha nagyon vágyom rá, hogy velem legyen valaki, néha élvezem, hogy egyedül vagyok. néha azt szeretem, ha hangosan szól a zene, néha jó a csönd is. néha nagyon boldognak érzem magam, néha teljesen elveszettnek. néha szeretem a színes dolgokat, néha csak a fekete tetszik. néha a saját világomban élek, néha rájövök, hogy amit elképzeltem, sajnos nem létezik. szereztem olyan barátokat, akikről soha nem gondoltam volna, hogy egyszer a barátaimnak fogom hívni őket, és veszítettem el olyan embereket is, akikről soha nem gondoltam volna, hogy ma már nem lesznek mellettem. szerettem olyat, aki nem viszonozta, és szerettek olyanok, akiknek én nem tudtam viszonozni a szeretetet. voltam hű és hűtlen, hol gazdag voltam, hol nagyon szegény, voltam bátor, bár néha féltem, de soha senki ne mondja rám, hogy nem az álmaimnak éltem ! :)
az egyedüllét nem azonos a magánnyal. a magány ugyanis az, amikor az ember nincs kibékülve azzal, amit a tükörben lát. az a magányos ember, aki valamiért képtelen kilépni a saját falai közül. de nem feltétlenül marad magányos minden olyan ember, aki falakat vagy egész várakat húz maga köré, mert szerencsével jöhet valaki, aki lerombolja. az viszont örökké magányos lesz, aki úgy érzi, nem érdemli meg, hogy szeressék.
"sokan kérdezték, hogy mért vagyok rossz? erre csak annyit mondanék: jó vagyok, ha van miért! hű vagyok, ha van kiért! szeretek, ha kellemes és szenvedek, ha érdemes! de jónak lenni semmiért, és hűnek lenni senkiért, én erre várni nem tudok... hát csoda, hogy ha rossz vagyok?" ://
"...a te táncodat senki más nem táncolhatja, a te dalodat senki más nem énekelheti, és a te történetedet senki más nem írhatja meg. hogy mi vagy és mit csinálsz, az most, ebben a pillanatban dől el." /lisa nichols/
egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne. végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. a szamár nem értette mi történik és először rémisztően üvöltött. aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál: lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik! ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, az mindig lerázta magáról és egyre feljebb mászott. hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!
az élet minden fajta "szemetet és földet" fog rád lapátolni. a "kútból" kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! rázd meg magad és lépj egyet feljebb!:)
"nem vagyok féltékeny típus, csak éppen nem tudom elviselni ha hozzányúlnak ahhoz, ami az enyém." /moulin rouge/
¤ minden lánynak kell egy fiúbarát, aki eljátssza, hogy a pasija, ha szükség van rá... aki tanácsot ad, hogy NE égesse le magát még jobban egy fiú előtt... aki elmondja, hogy gyönyörű vagy, és tudod hogy neki legalább fiúszeme van... aki megmutatja, hogy legyél csókkirálynő anélkül, hogy kinevetne... és akivel talán kölcsönösen tudjátok, hogy több ez, mint barátság, de ezen az ötleten csak nevettek, és ez a nevetés ki tudja mennyire fáj neked, neki, vagy talán mindkettőtöknek... ¤ (:
mit jelentek neked ?
talán csak egy lányt... talán a lányt...
talán egy barátot... talán egy régi szerelmet...
talán a múltat... vagy esetleg a jövőt...
esetleg a szerelmet... talán egy ismerős figurát...
talán a legnagyobb ellenséget... azt, akit csak gyűlölni tudsz...
talán azt, akit a legjobban szeretsz... azt, aki mindig melletted van...
azt, aki fájdalmat okozott neked... azt, aki nem szeretett...
lehet, hogy egy komoly nőt... vagy csak egy szeleburdi kislányt...
mindenkinek mást jelentek... !
az embernek a társa: hiányzik. nem csak akkor, ha a halállal elvesztette, de akkor is, ha még sohasem találkozott vele. soha, egész életében!..a társtalan ember hozzászokott ugyan, hogy egyedül van, hogy lelkileg idegenek között él, megszokja a magányt, mint eszkimó a sarki hideget -, de a lélek mégis tudja, hogy hiányzik belőle egy darab: hiányzik a másik fele. és ez nem csak akkor fáj, ha elveszítjük, hanem akkor is, ha nem találjuk meg !
|
