|
Amanda Taylor-Baker naplója
Cameron Parker [296429 AL], gazdája Amanda Taylor-Baker
2013-01-21
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/296429
|
2013-01-21
"Új volt a Föld, hegy-völgye zöld,
S még folttalan Hold tündökölt,
Durin felkelt s indult, maga,
Vízre-kőre nem volt szava.
Hegynek-völgynek nevet adott,
Forrásból elsőként ivott,
A Tükör-tóhoz érkezett,
Csillagkoronát nézhetett:
Ékkövek így ezüstfonálon,
Remegtek fejénél víz-árnyon.
Ó, szép világ! Hajdankorok!
Nagy hegyek! Nagy uralkodók
-Nargothrondé s Gondoliné-
Buktak s tűntek mind éj felé,
Nyugati Tengereken át;
Ó, Durin-kori szép világ!
Faragott trónon ült Durin.
Csarnoka kőpillérein
Aranytető; ezüst a padló;
Felségjeleivel az ajtó.
Csillagokat, holdat, napot
Metszett kristály ragyogtatott,
Se felhőárny, se éj sötétje
Nem hullt fényük tündökletére.
Döngött ott üllőn kalapács,
Volt vésnöki kopácsolás;
Készült kardpenge s markolat;
Fúrtak tárnát, húztak falat.
Beril ott, gyöngy, sápadt opál - volt;
S halpikkely-forma vas, kovácsolt.
Volt hát- s mellvért, fejsze, szablya;
Fényes lándzsák halomba rakva.
Friss volt Durin népe, serény;
Zene zendült hegyek tövén;
Regös regölt, bongott a hárfa,
Kapuk nyíltak kürtök szavára.
Most szürke és vén a világ,
Nem süt parázs a hamun át;
Üllő s hárfa se zeng sehol,
Durin csarnokán éj honol;
Sírja már mindörökre árnyban,
Ott Khazad-dúmban, Móriában.
De a Tükör-tó bármi csendes,
Mélyéről csillagfényt derenget,
Ott a korona, vízbe fúlva,
Míg Durin föl nem ébred újra."
|
Problémás tartalom jelzése
|
