Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/329046
|
2017-03-11
Igazából úgy gondolom, hogy megerősödtem, vagy talán ellenállóbb vagyok. Ez abban mutatkozik meg, hogy rettentő cinikus lettem és pesszimista (ami igazából szerintem csak realista, csak a realitás az, hogy szar minden). A bűntudatom még mindig megvan és túlteng, köszöni szépen, de már nem betegszem bele minden hónapban.
Emberi kapcsolatok terén is jobban kezelem a dolgokat, ki tudok állni magamért úgy, hogy az ne egyszerű hiszti legyen (mondjuk hisztizni nem nagyon tudtam sose, mert ha valami miatt ingerült, dühös, megbántott voltam, nem tudtam megszólalni :D mármint hogy így kinyögni mi bajom).
Ez a tojáshéj amit növesztettem a több éves stressz, kilátástalanság, túlterheltség, halálesetek, egyéb megrázkódtatások, anyagi gondok és amúgy az életnek köszönhető. Meg az egyhónapos nyári munkának a kukoricásban, heti hat napban. :D Főleg annak.
Btw, most visszaolvastam egy-két bejegyzést. Felnőttebb fejjel: ha macskát találsz az utcán, kislányom, vidd legalább menhelyre, főleg ha picike és barátságos, simán beviheted. Ha köve téged hazáig, az a minimum, hogy nem futsz be az ajtón és hagyod ott szerencsétlent (basszus, de szívtelen dög voltam, te jóságos isten), hanem legalább kaját adsz neki, felhívod szépen a menhelyet vagy macskamentőket mittudomén és megvárod a cicával amíg kijönnek.
Amúgy: elköltöztem koliból, lakásban lakom az emberemmel, de még mindig nem lehet macskám. A remény hal meg utoljára, mondják az okosok. Én viszont már nem remélek semmit. Semmit, csak ezt. Hogy majd talán, ha elköltözöm, ha másik lakás lesz, akkor hogy tarthassak macskát. Kettőt. Imádnám szeretném őket. Csak ez adasson meg az életben, többet nem várok. (B*zmeg nem tudok úgy írni, hogy ne legyen csupa szirup legalább a vége)
|
