Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2008-08-03
Mint szikrázó villám a búskomor fellegek mögül,
kísérve hatalmas mennydörgéssel,
oly váratlanul tört rám az édes gyötrelem.
Már csak kínlódok, és szenvedek,
azt sem tudom - vajon remélhetek?
Szívemben remegve lassan el epedek,
- és egyre csak reménykedek...
Mondd! Meddig élünk? Meddig reméljünk?!
A pergő homok, órámban egyre gyorsul...
hidd el... - egyre csak gyorsul.
Vágyom még az őszi napsütésre,
- úgy érzem újra tavasz van.
Szemem lecsukva tartom, így foglyom a boldogság.
Ki nem nyitom mert addig velem van,
és távol a bús szomorúság!
Szívem nappalijában helyet foglaltál,
igézőn-kacéran...
Vágyom rád vágyakozva, a szemem lecsukva...
mert így édes foglyom vagy,
és távol a bús szomorúság!
|
