Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2008-09-21
Bús, őszi fűzfák alatt álltam,
s meghallottam hangodat.
A tarka levelek intettek felém,
de én nem mentem, s így emléked ottmaradt.
Csak álltam ott, egymagamban, a
köd fogságában, az alkonyat küszöbén.
A füstös köd már rég elért.
Csak a fa törzsét éreztem még.
Hideg volt, ez őszi hónap alkonyán.
Szomorú volt minden e szeptemberi éjszakán.
Körbenéztem, majd meghallottam hangodat.
De nem mentem el, s így emléked ottmaradt.
Csak álltam ott, egymagam,
és sirattam elmúlásodat.
De jaj! Elhallgattál hirtelen.
Eddig csak ősz volt, de most tél lett idebenn.
Most hópelyhek simítják könnyes arcomat.
Te elmentél bár, de emléked itt maradt.
|
