Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2009-01-22
Lettem a bánat őszi tükre,
szívemben monoton jajgat a szél,
elhervadt perceink lábnyomában
kereng az álmom: hullt falevél.
Vágynék egy régi mozdulatra,
a gondolat újra csókot idéz,
ha ködös homályba húz az este
átfog az emlék: lágy, puha kéz.
A hiányod konok fájdalom,
de a távoli csöndbe hullt nyarak
elillant vadvirág-illatába
már hiába súgom: vártalak.
Maholnap már hó takarja
lépted, s lépteim nyomát,
de a titkot, hogy itt jártunk
megőrzik a néma fák.
Visszahozni nem lehet már,
azt a nyarat, úgy hiszem,
de a lángja örök jelet
égetett a szívemen.
Tél jön, és te messze vagy már
új nyarak felé lépkedsz,
gondolj rám, s a mi nyarunkból
emlék-virágot téphetsz.
Maholnap, nézd hó takarja
elmúlt szerelmünk honát,
ahol kettőnket elsiratva
utánunk néznek a néma fák.
|
