Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/13280
|
On Tour Sopron I. rész
On Tour Sopron
Szombat délután fél háromkor találkoztunk a Déli pályaudavarnál egy sörözőben mi akik autóval szándékoztunk nekivágni a soproni hétvégének. Öten voltunk, hárman a Seven Side-ból, valamint mi ketten Dios-szal, az outsiderek! Útravalónak – hamár úgyis sörözőben találkoztunk – gyorsan elfogyasztottunk egy-két sört, majd nekiindultunk. Az autópálya elején törvénytisztelő állampolgárok lévén beszereztük a matricát és már suhantunk is. Egészen addig, amíg a vesénk igencsak működésbe nem lépett. Kisebb pisiszüneteket leszámítva hamar eljutottunk Enese községbe, ahol hoszabb időre megszakítottuk utazásunkat. Itt a helyi csárdába vettük be magunkat, ahol kiélvezhettük a tájjellegű hangulatot valamint a hideg söröket. Kiszúrtuk, hogy hétvégén Enese – Nyúl meccs lesz, és erősen elgondolkoztunk azon, hogy ne inkább arra látogassunk-e ki. Aztán hamar észhez tértünk és indultunk tovább, de előtte még megszemlélhettük, hogy a vendéglátóipari egység előtt egy helyi lakos miképp próbálja tettel és durva beszéddel helyben maradásra bírni a kerékpárját!
Ezután már meg sem álltunk a találkahelynek kijelölt Gyógygödör nevű müintézményig, mely már Sopronban található. A hely neve találó, hiszen lenn van egy pincehelységben és a beteg szomjas emberek valóban gyógyultan távoznak belőle. Itt már vártak ránk a vonattal túrázó szurkolótársaink. Gyorsan kajáltunk, majd az út fáradalmait feledve szorgalmasan italozni kezdtünk. Ki-ki vérmérséklete és gusztusa szerint fogyasztotta a söröket, borokat. Hangulatunk fokozatosan emelkedett, és kezdtük magunkat a Gyógymennyországban érezni, melyet hangos dalolással fejeztünk ki. Ezt a pincérnő, akit Viktor cimboránk egyszerűen Madame-nak hívott, eleinte zokon vette. Különösen mikor sikerült elüldöznünk a mellénk telepedett debreceni nyugdíjascsoportot, akik közül egy igencsak unszimpatikus volt, mivel a loki éltetésébe kezdett. Ezt persze nem hagytuk szó nélkül és verbálisan inzultálva lett többször. A Madame ezt szóvá is tette, valamint azt is, hogy a környező asztalokon valami parajelenség következtében egyfolytában eláztak a terítők, pedig senki nem ült ott, míg a miénk mindig száraz volt. Aztán persze a Madame is kezdett megenyhülni, mikor látta, hogy itt bizony nem egy ásványvíz mellett ücsörgünk órák hosszat és szinte csak hozzánk szállította az újabb és újabb nedűket. Úgy este tíz felé kezdtünk a távozás útjára lépni, ám előtte természetesen fizettünk. Itt jött a meglepetés. Mindenki több, mint tízezer forintra számított, erre kaptunk egy hatezres számlát. A Madame-ot ekkor zártuk végleg szívünkbe, pláne, hogy a nevére is fény derült. Amúgy Mártinak hívták. Búcsúzóul még belátogattunk a szomszéd terembe, ahol valami osztálytalálkozó féle lehetett, és hatalmas sikert aratva tiszta hangerővel elénekeltük a Fradi indulót. Vastaps közepette távoztunk.
Kint az utcán valaki fogott egy helyi hajléktalant idegenvezetőnek, aki elvezetett minket a következő találkahelyig. Ez a Beni Ben nevű zenés szórakozóhely volt. Ide érkeztek a még később útnak indult szurkolótársak. Megszálltuk ezt az egységet is, és meglepetésünkre élő zene volt. Nyomták a rock and rollt a színpadon a fiúk és lányok rendesen, de senki nem táncolt, kivéve egy-két Fradistát. Folyamatosan érkeztek szurkolótársaink, és körülbelül úgy húszan lettünk végül. A tulaj könyörgött, hogy ne verjük szét a helyet és szemlátomást rettegett jelenlétünktől. Mi persze ilyet nem tettünk, de a falon levő debrecen sálat a Fradi sál alá helyeztettük, mert addig felette volt. Aztán az elfogyasztott italok hatására kialakultak kisebb konfliktusok a Fradisták és a helyiek között, de komolyabb hirigre nem került sor. Innen úgy éjjel fél egy körül távoztunk heten, akiknek a városon kívül volt a szállásunk. Jött is egy hatszemélyes taxi, de hetünket nem akart elvinni a szabályokra hivatkozva. A vitát lezárva bepréseltem magam azért hetediknek és ettől kezdve nem maradt a sofőrnek választása. Elindultunk.
Szálláshelyünk felé vezető út során egyszer ráparancsoltunk taxisofőr barátunkra, hogy álljon meg egy éjjel-nappalinál. Itt beszereztük az éjszakához nélkülözhetetlen dolgokat, dobozos söröket meg chipszet. Végül szerencsésen megérkeztünk emeletes faházas táborunkba, ahol persze rögtön rossz faházba próbáltunk bejutni. Végül azért megtaláltuk a nekünk kijelölt házat, ám újabb problémával kellett szembenéznünk. Sötét volt, és senki nem tudta hol lehet a világítást üzembe helyezni. A rutinosabbak a földszinten azonnal elfoglalták az ágyakat. Mi elkezdtünk feljutni az emeletre. Ez újabb nehézségeket okozott a vaksötétben. Én meg voltam győződve, hogy ez csakis az elfogyasztott malátaszörpök miatt van, de azért valahogy csak feljutottunk. Az erkélyről megcsodálhattuk a tájat. Sötétben bólogató fák és nagy-nagy semmi vett körül minket. Dios-szal végül egy kétágyas szobában kötöttünk ki és hamar Fradi győzelemről szóló álomba merültünk.
|
