Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

maszat naplója


Dr.Zozó [116742 AL], gazdája maszat
ÚTINAPLÓ IX.

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/116742
ÚTINAPLÓ IX.


Maszat ÚTINAPLÓJA
Farkaslaka

Itt ülök, és már jó ideje töröm a fejem, mi is lehetne az a jelzõ, amivel Farkaslakát leírhatnám egy szóban. De egyszerûen nem találok ilyet. Számomra annyira kedves emlék maradt az ott töltött néhány óra, hogy úgy érzem ezt képtelen vagyok megfogalmazni.
Nagyon kedvelem Tamási Áron írásait, így megtiszteltetésnek érzem, hogy meglátogathattam szülõfaluját. Elõször a szép fák alatt pihenõ síremlékhez mentünk el, ahol rengeteg koszorú, virág emlékeztette az arra járót, hogy nem akárki hétköznapi ember alussza ott nyugodt álmát.
Aztán elindultunk a kanyargós falusi utcákon a régi szülõház felé. Nem gyõztem megbámulni a gyönyörû székelykapukat. Ezeken már más jellegû volt a faragás, mint a Korondon látottakon. Némelyik elõtt sokáig ácsorogtam, le-lemaradva a többiektõl. Fényképeztem közelrõl, messzirõl, vagy épp csak egy-egy részletet. Találtam olyat is, amire rovásírással készült a felirat, ezt azzal a gondolattal örökítettem meg, hogy Táltoscsikó biztos örülni fog neki. De mind az összes közül az a motívum lett a kedvencem, amit csak egyetlen kapun láttam: szép nõi fej, egyik fülcimpájáról alma lóg, másikról körte.
Az emberek barátságosan köszöntek, amerre jártunk. De nem ám úgy: „Jó napot!”. Ilyet senkitõl nem hallottam. Annál többször hangzott el: „Adjon Isten jó egészséget!”; „Isten magával!”. Ettõl annyira otthonosan éreztem magam, mintha legalábbis Farkaslaka szülöttje lennék, akit örömmel üdvözölnek a rég nem látott rokonok.
Számomra nagyon megragadó érzés idõs székelyek arcát látni. Valami romlatlan gyermeki õszinteség sugárzik róluk, minden ráncnak külön meséje, története van. Nagy sokára vettem csak bátorságot, hogy megszólítsak egy bácsit, aki az udvaron kaszált. De nem kellett volna annyira félnem, mert rögtön fölegyenesedett, kihúzta magát, megemelte a kaszáját, ezzel mutatva, hogy máris készen áll a fotózásra.
Ez is annyira gyermekien kedves volt. Semmi tiltakozás, ha fényképeznek, hát fényképezzenek, nézzek ki becsületesen rajta.
Nem gyõztem szaladgálni a többiek után, legszívesebben minden kerítésnél, fánál, hidacskánál elidõztem volna. Szerencsére elég messze volt a múzeumnak berendezett házikó, így kedvemre nézelõdhettem útközben. Mikor végre odaértünk, Tamási Áron testvére, a 93 éves Erzsi néni, és annak leánya fogadott minket. Kézségesen körbevezettek, mindent megmutattak, mindenkinek ugyanolyan barátságosan magyaráztak, mintha õ lenne az elsõ odalátogató. Végül készítettem egy képet Erzsi nénirõl és Bendegúzról, ahogy ott álldogálnak a ház elõtt, mit sem törõdve a köztük húzódó hosszú 90 esztendõvel.
Ahogy hazafelé tartottunk, elkezdtem visszatekerni a telifotózott filmet. Régi, manuális masinám van, amin mindent nekem kell beállítani. Valahogy elég furcsán viselkedett az öreg gépezet, s mikor kinyitom, hát el van szakadva a film. Bánatomban és tehetetlenségemben sírva fakadtam. Most már tényleg csak a szívemben õrizhetem ezt a kedves falut.
A nyaralás után, már itthon tudtam meg, hogy Kemence és Farkaslaka testvérek. Talán ezért is éreztem olyannyira otthon magam az utcáin.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat