Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

maszat naplója


Dr.Zozó [116742 AL], gazdája maszat
ÚTINAPLÓ II.

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/116742
ÚTINAPLÓ II.

Sebesi-víztároló

Apósom bíztatott bennünket, hogy Kolozsvár felé nagyon tuti az út, ugyanis Ő nemrég járt arra 30 éves egyetemi találkozón, és állítása szerint végig 110-zel tudott hajtani. A Bihar megyei gödrök után borzasztóan élvezte, hogy mikor bepakolta a családot, a gyerekek nem
pattogtak hátul egész úton, mint a gumilabdák.
Hát valóban! Az út tényleg kitűnő. Egyetlen egy dolgon gondolkodtunk el. Vajon hogy tudott Apuka 110-zel gurulni, mikor egymást követik a falvacskák, és hát ugye sebességkorlátozás is van a világon. De aztán eszembe jutott Darányi Laci, hivatásos természetőr barátom mondása: -Én már megfigyeltem, hogy azok vezetnek vakmerően, akik hívők. Merthogy nekik úgyis mindegy itt vannak-e, vagy odaát.
Hát lehet benne valami. Apuka az egyetem elvégzése óta egyhuzamban lelkipásztorként nyomja az ipart, s közben szorgalmasan teljesíti a parancsolatot: "Sokasodjatok!"

Engem valahogy most se az út minősége, se a még fülünkről is lógó csomagok nem tudtak érdekelni. 4 éve nem voltam nyaralni, minden pillanatot hatványozott erővel igyekeztem elraktározni magamban. Mint már annyiszor, rácsodálkoztam a kedves szénakazlakra, amiket hosszú rudak köré halmoznak fel. Felénk ez nem szokás, s most végre először bepillanthattam abba a titokba, hogyan is lesznek oly hatalmasak ezek a boglyák. Hát persze! Hogy erre eddig nem jöttem rá! Először kereszteket húznak egymás fölé szép sorjában a rúdra, ettől lehet olyan magasra pakolni utána a szénát, s ezért nem csúszik le. Erre jutottam, no már persze ha megfigyeléseim helyesek voltak.
A falucskák, a kaszálók, a dombocskák , az erdők! A szívem egyre jobban melegedett, ahogy haladtunk előre.
Közben letértünk a főútról, és becéloztuk a Nagy-Sebes ( Dregán ) völgyét. Gurultunk-gurultunk, mígnem egy ominózus látvány tárult a szemünk elé: a Sebesi-víztároló!
Azon nyomban kiugráltunk az autókból és csak bámultunk. Most láttam életemben először ekkora gátat. Valaki meg is jegyezte:
-Tisztára egy 007-es filmben érzem magam.
Igen, tényleg a mozikban szoktak ilyen monumentális építményekben kúszni-mászni, hogy felrobbantsák, vagy éppen megakadályozzák a megsemmisítését. Fantasztikus látvány volt!
Az út a kifli alakú gáton keresztül folytatódott, amin vígan elfértek egymás mellett a szembejövő autók. Az építményt egy hivatalos személy őrizte, aki nyomban kinyilvánította hatalmát, mikor fényképezni szerettem volna. Úgy látszik tényleg valami magyar James Bondnak nézett. Szóval fénykép nuku, így hát áthajtottunk a gáton és immáron egy rissz-rossz szekérúton zötykölődtünk tovább, mígnem nagy sokára elértük a víztározó végét.
Igyekeznünk kellett táborhelyet találni, mert közeledett az alkonyat, sötétben nem valami jó móka sátrat verni. Mivel a völgy két oldala igen meredek volt, nem igen sikerült alkalmas helyet találni. Már kezdtük lógatni az orrunkat, mikor egy kis tisztásra leltünk a patak partján, tűzrakóhellyel, mellé készített gyújtóssal, zászlórúddal, egy rögtönzött vázában friss csokor margarétával. Mintha a Jó Isten pottyantotta volna oda.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat