Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

maszat naplója


Dr.Zozó [116742 AL], gazdája maszat
A suhanás

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/116742
A suhanás

Találtam, megtetszett, ide teszem.


A suhanás


-Meghalt -szólt a fehér köpenyes férfi a testet nézve. Letakarta a halottat egy köpennyel majd cigarettát húzott elő a zsebéből és rágyújtott. Mélyen beszívta a füstöt majd az ég felé engedte.

Mindenre emlékezett! Az összes megélt pillanatra minden megválaszolatlan kérdésre, az univerzum összes talányára. Hihetetlen volt átlátni mindazt, amit soha nem értett. Soha nem tapasztalt és ember korában talán fel sem foghatott volna soha.
Ekkor látta először azt a testet amely mindezidáig börtönként zárta magába, de most már csak mosolygott, ez a boldog felszabadultság őszinte mosolya volt. Most már szabad volt. Elérte a tökéletes tiszta szabadságot. És ekkor értette meg, miért vágyakoznak örökké az emberek az ég felé. Mert minden lélek át akarja élni a hallhatatlan örök szabadság élményét, amiről itt a Földön csak álmodozhatunk mi mind de soha nem érhetjük el ebbe a fizikai koporsóba zárva. A szabadság fia lett ő is. Eggyé vált az éggel, a tiszta felhőkkel. Egy utolsó pillantást vetett még a földi börtönére majd érezte mennie kell.
Csak lassan kezdett suhanni. Még látta a mentőt amint testét belehelyezik, aztán a távolodó házakat majd a felhőket, majd meglátta a valaha átélt leggyönyörűbbet, látta a Földet az űrből. Meglátta a csodát. Ezután suhanni kezdett a felfoghatatlan univerzum örök világa felé hihetetlen sebességgel. Világok mellett haladt el, ki tudja milyen lények birodalmain keresztül.
Úgy érezte a bolygóján eközben évezredek telhetnek el, de az is lehet hogy csak pár pillanat. Aztán megpillantotta a helyet.
Egy helyet ki tudja hol, valahol az univerzum egy távoli csücskében. Itt éltek az örökkévalóságban az elpusztíthatatlan békés lelkek. Csodaszép daluk visszhangzott a végtelen térben. Körülnézett és remélte örökké ebben a nyugodt boldogságban maradhat, ahol megélheti azt amit a Földön soha nem ért el. A tökéletes boldogságot és teljességet. Itt minden olyan csodaszép volt. Itt minden annyira jó volt. Maradnia kell örökön örökké. Talán nem is létezik itt ez a szó...
De újra elragadta a már ismert erő. Lelke sírt és próbált visszakapaszkodni a többiek közé akik csak egy pillanatra szomorúbb hangot vittek a dalba társuk elvesztése miatt. Újra a jólismert siklás a végtelenségben majd ébredés. Visszatért a Földre. Felsírt ahogy minden csecsemő felsír részben azért mert elveszítette a boldogságát és elveszítette a szabadságát, részben pedig újra fizikai porhüvelybe lesz zárva. De nemsokára elfelejt mindent. A szabadság érzését, a tudást, a lelkek dalát. És újra vágyni fog az ég felé...



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat