|
Zs, a Székelyföld kari egyik árvagondozója naplója
Patás Piros [103139 AL], gazdája Zs, a Székelyföld kari egyik árvagondozója
2005. június 8.
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/103139
|
2005. június 8.
Hétfőn délelőtt miután Gery felébredt összeszedte magát, kint az udvaron beszélgettünk. Mondtam neki, vigyen magával a zsebében. Neki a válasza az volt, hogy a zsebe nagyon kicsi de az autójában elférek. Megkérdeztem drága Lokim, aki beleegyezett, kértem szabadságot, főnököm is elengedett, aztán felhívtam Maszit hogy, nem lenne -e baj, ha zavarnám Őt és kedves családját egy kicsit. Ezután Retyit is felhívtam. Mindketten örültek, én összeszedtem magam, s Gery és én útnak indultunk. Nekem nagy kedvencem a hegyek dombok lankák. Maszat felé az út gyönyörű, miután az Alföldet elhagytuk. Útközben jókat beszélgettünk s én mikor már a hegyes dombos lankás részre értünk, mást sem tudtam mondani, mint hogy: -Nézd milyen szép! Nézd de gyönyörű!
3 óra autózás után oda értünk a mi kis Maszinkhoz. Maszat fantasztikus teremtés. Olyan volt őt meglátni mintha egy ezer éve ismert baráttal találkoztam volna. Pedig csak most találkoztam vele először, és jól megölelgettük egymást. Nagyon jó volt a találkozás. Miután kipakoltunk, már nem is tudom kinek az ötlete folytán elmentünk sétálni. Útba ejtettük Manci nénit, aki Maszi szomszédja. Aranyos kis nénike. Manci néni házi pálinkával kínált mind hármunknak. Maszi s Gery ittak is, én nem mert nekem a pálinka túl erős ital. Aztán folytattuk sétánkat s felsétáltunk egész a kálváriáig. Ott fenn a hegyen csodaszép minden. A kálvária 3 keresztből állt mely a keresztre feszített Jézus s két Latort ábrázol. Volt ott egy szép kis oltár (?) Ebben nem vagyok teljesen biztos, mert nem vagyok hozzá értő, De Maszi azt mondta, hogy körmenetkor szoktak ott misét tartani. Ott fent a kálváriánál leültünk egy padra s szerintem a lábamra több szúnyogot rá tenni sem lehetett volna. De ezek a szúnyogok nem csíptek meg engem. Lehet, azért mert hosszú nadrágban voltam. Ezután folytattuk tovább a sétánkat lefelé a hegyről Nekem hegymászásnak tűnt, csak én nem épp a legalkalmasabb lábbelit vittem magammal. De az én hőn szeretett fatalpú klumpám nem okozott gondot. Miután visszatértünk Masziék házába, vacsoráztunk, s elő kerültek fényképek is, Masziék Erdélyi hegymászásáról. De hogy melyik hegyet is mászták meg annak nevét mostanra elfelejtettem. De most talán ha jól eszembe jutott akkor a Fogarasokat mászták meg. Miközben nézegettük a fotókat, Maszi mesélt és beszélgettünk. Miután Gery a labdával együtt elaludt egyik pillanatról a másikra, nagy nehezen felköltöttük, mosakodtunk s nyugovóra tértünk. Másnap reggel mire gery felébredt Maszi s én pizsamában kávéztunk a jó kis hegyi levegőn. Azután én is visszabújtam lustizni egy kicsit. Egy idő után Maszi nem tudta visszatartani Bendét a mesenézéstől. Bende bejött hozzánk. Ezután Gery is felébredt s játszottunk egy kicsit Bendével, aki egy tüneményes virággyűjtő eleven kis fiú. Ezek után összeszedtük magunkat, csodák csodájára Gery reggelizett, s jött a fájdalmas búcsú Maszitól.
folytatás holnap.
|
Problémás tartalom jelzése
|
