Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/103139
|
2005. június 9.
folytatás:
Ujjra autóba ültünk s az erdőn keresztül elindultunk Retyiék felé. Én ismét egész úton hajtogattam, hogy - Nézd milyen szép! ,-De gyönyörű! De közben azért beszélgettünk erről, arról. Oda értünk Retyiékhez, s beosontunk a kapun, Retyi erre lett figyelmes s szaladt elénk. Már várt minket nagyon. Retyit már ismerem egy előző találkozóról. Viszont nagyon jó volt találkozni ismét vele, két szép kis iker gyermekével, a helyes nagy lányokkal, Kingával és Helgával, szimpatikus férjével, kedves aranyos anyukájával s édesapjával. Ebéddel vártak minket, az ebéd tárcsán sült husik voltak, és házi kolbász és saláta. Ebéd közben beszélgettünk s együtt voltunk. Retyi gépére felraktam a Maszinál készült fényképeket, majd később azokat is amiket ott náluk készítettem. Retyivel ez idő alatt kétszer is kávéztunk de ott a teraszon olyan jó volt. Jól elbeszélgettünk, meséltünk. Olyan gyorsan eltelt a délután, ismét egy fájdalmas nem akarom búcsú következett. Ameddig lehetett épp úgy, mint Maszinál integettünk az autóból.
Félórányi autózás után Nyuszókáékhoz is beugrottunk egy sajnos rövid időre. Nálluk is nagyon jó volt. Mikor oda értünk, Ary az irodában dolgozott, mint mindig. Mikor meglátott az ajtóban minket akkor nagyon örült ő is, és mi is. Bementünk a házba, s ott is terített asztal várt minket, és bodza szörp. Én ugyan ezt az utóbbit nem szerettem de Aryé határozottan finom volt. Megismerhettem Ary férjét, és egy röpke pillanatra egyik lányát is. Na meg egyik szép cicájukat is. Ettünk egy sütit, ittunk Aryval egy kávét. Beszélgettünk addig, míg lehetett, de gyorsan eljött az az idő mikor ismét egy fájdalmas búcsú következett, indulnunk kellett tovább, mert Pestre kellett érnünk mire a vonatom indult a keleti pályaudvarról. Gery elkísért a vonatig, s ott is egy fájdalmas búcsú következett. Gery már elindult a vonattól vissza az autóhoz, s hátrafordult integettünk, s mutatta hogy szájak fel végre. Mikor a vonatom elindult eszembe jutott, hogy elkezdek írni nektek, s itthon csak be kell pötyögni. A vonatút másfél órán keresztül tartott, s én végig írtam ezt a másfél órát. Mikor vonatom itthon megállt Lokim ölelő karjaiba „futottam”. Aztán egy perc alatt haza értünk, itthon az én drága egyetlen kisfiam várt.
Itt most szeretném meg köszönni mindenkinek, hogy engem vendégül látott, s olyan kedvesek voltatok, hogy megismerhettem családjaitokat s veletek, lehettem egy kicsit. KÖSZÖNÖK SZÉPEN MINDENT Maszi, Retyi, Ary!!!
És nem hagyhatom ki: Külön köszönet Kari-apunak. Hogy egy ilyen felejthetetlen élménnyel ajándékozott meg engem, s magával vitt. Gery nagyon-nagyon köszönöm!!!!
|
