|
Horváth Dániel naplója
Gayaiavas [158875 AL], gazdája Horváth Dániel
2005. július 28.
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/158875
|
2005. július 28.
Nevlain legendája
Este van. A Tó Népe visszavonul táborába. A nők és az idősebb lányok tüzelőt gyűjtenek. Kis idő múlva vidáman pattognak a még apró lángok a tábor közepén. A férfiakat pár pillanatig látni csak, utána ki-ki elindul az őrhelye felé: a Tó Népe háborúban áll a szomszédos törzzsel, a Fák Népével.. A tűz immár tekintélyes méretűre növi ki magát.. Egy öreg nő mászik elő a sátrából, és letelepszik melegedni a tűz köré. Kisvártatva gyerekek kisebb csoportja csatlakozik az anyóhoz. Egy hatévesforma fiú kérlelni kezdi az Öreget:
- Mesélj nekünk ma is valami szépet, anyó!
Az anyóka ősöreg arcán az egyik ránc megmozdul, majd beszélni kezd:
- Fiacskám! Amit most mesélni fogok, egy Legenda! Egy fiatal nő legendája.
A vénasszony átszellemült tekintettel folytatja:
- Vészterhes időben élt Nevlain, az Önzetlen. Törzsünk fennmaradása teljes mértékben neki köszönhető. Mindennaposak voltak a csatározások. Népünk legkiválóbb harcosai kaptak mély sebeket a harcokban. Egy titokzatos férfi volt az ellenséges törzs főnöke. Kardja csapásai után csak sebesült harcosok maradtak. Ki is pusztultunk volna, ha nincs velünk Nevlain. Birtokában volt egy bűbáj, amivel nyomást gyakorolt az ellenre. Mentálisan blokkolni tudta az ellenséges vezért. Bár csapásai sorra találtak, megölni nem tudott senkit Nevlain bűbája miatt. Sok emberünk kapott súlyos sebet, Nevlain, és követői estéről estére meggyógyította őket. Az ellenség három hónap után megunta, s hazament. Nevlaint hősként ünnepelték. Ő azonban tudta, amit a többiek nem: a bűbájjal meg tudta menteni a társait, de óriási áron. Minden megmentett ember akaratlanul is, de elszívott egy keveset Nevlain életerejéből. Így lassan kiszipolyozták megmentőjüket. Nevlain tudta ezt, de tette, amit tennie kellett. Egyik nap elérkezettnek látta az időt. Felmászott kedvenc fájára, és némán nézte és hallgatta a vízesést. Döntött. Levetette magát a szakadék széléről. Két nap múlva jött az ellenséges törzsfő, karjaiban Nevlain élettelen testével. Részvétét fejezte ki a lány családja felé.
A családfő hosszas unszolására a harcos elárulta a nevét.
- Gayaiavas vagyok, a Sötételfek vezére- mondta halkan, majd gyorsan távozott.
Az anyó, miután befejezi a mesét, felemeli ráncos arcát a holdra, halkan elmormol valamit, majd körülnéz.
A gyerekek halkan szuszogtak a parázs körül. A vénasszony gondosan betakarja őket, majd kihozza a saját prémjét, és ledől a gyerekek által szabadon hagyott kis területre.
Örömmel a szívében hajtja álomra a fejét Nevlain ege alatt.
|
Problémás tartalom jelzése
|
