Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/158875
|
2006-12-30
itt az újabb novella.
Neville karácsonya
Neville mögött becsukódott a szobaajtó. A hirtelen jött sötétben először nem látott semmit, de amikor pálcájával fényt varázsolt a helyiségbe, és körülnézett, szeme nagyra tágult ijedtségében. Felsikoltott. A következő pillanatban pedig elájult. Arra ébredt, hogy Ron rázza. Először nem tudta, hogy hol van, de miután megpillantotta az öt baldachinos ágy egyikét, beugrott neki tartózkodásának helye.
- Ron – nyögte -, mit csinálsz? És miért fekszek a földön?
- Nem t’om – felelte a másik - . Jöttem lefeküdni, de majdnem átestem rajtad… Mit kerestél a földön?
- Hát … nem emlékszem … Addig oké, hogy feljöttem a szobához. Arra is emlékszem, hogy benyitottam, de hogy azután mi volt…
Neville nyögött még párat, majd Ron segítségével feltápászkodott a földről. Körbenézett a szobában, majd megakadt a szeme az ablak alatti tócsán.
- Ron, nézd csak! Hogy került ide ez a víz?
- Nem t’om … Úgy látszik, ez már a második szokatlan dolog az este -
morfondírozott Ron.
- Igazad van. Legjobb lesz ha szólsz Harrynek. Én addig megvizsgálom a tócsát.
Ron csak bólintott, majd kiment a szobából. Neville odaballagott az ablakhoz, majd kinyitotta. Hűvös volt az éjszaka. A fiú megborzongott vékony talárjában, de azért körülnézett. Ameddig a szem ellátott, hó borította az iskolai birtokot. Egy valami viszont szemet szúrt a fiúnak. Az ablakpárkány közepéről valaki lesöpörte a havat. Különös módon éppen ott volt vizes a szőnyeg, ahol hómentes volt a párkány. Mintha…
- Sajnálom Neville! – jött vissza Ron -. Harrynek most nagyon fontos dolga akadt. Azt mondja, oldjuk meg ketten.
- Micsoda? Mi lehet olyan fontos neki?!
- Ginny…
- Oh értem – motyogta Neville – Akkor magunk vagyunk. Na de ezt hallgasd meg!
Erre a fiú elmondta a teóriáját Ronnak, miszerint valaki bemászott az ablakon, de kölcsönösen megijesztették egymást Neville-lel. Aztán az idegen elkábította a fiút, majd kereket oldott. Ron ugyan ezt kicsit nyakatekertnek tartotta, mert a Roxfortot rengeteg bűbáj és varázslak védi, tehát nem lehet csak úgy bejutni. Azonban felrémlett neki egy emlék ötödéves korából, mikor Lee Jordan furkászokat röptetett be az akkori SVK tanáruk szobájába. Tehát az ablakon be lehet jutni…
- Nem t’om Neville … Lehet, hogy igazad van. De akkor az a valaki keresett valamit. Vagy valakit. Szeri…?
- Harry! Biztos vagyok benne, hogy Harryt kereste az az idegen! – Neville olyan képet vágott, hogy félő volt hogy megint elájul.
- De kicsoda? Talán… Tudodki embere? – kérdezte Ron.
- Ugyan már Ron! Holnap Karácsony! Tudodki csak nem támad Karácsonykor…
- Ne legyél nevetséges Neville! Tudodki a leggonoszabb ember a világon! Figyelmen kívül hagyják őt az olyan dolgok, mint a Karácsony!
Neville megborzongott. Ronnak igaza van. Ezzel nem lehet viccelni, muszáj szólni valakinek. Első gondolata Dumbledore volt. De aztán rájött, hogy nem ismeri a jelszót a szobájához… Aztán eszébe ötlött McGalagony professzor. ’Igen, pont rá van most szükségünk.’ – gondolta Neville. Szólt hát Ronnak, hogy maradjon a szobában, míg ő elindult az átváltoztatástan tanárnőjük szobája felé. A klubhelyiségbe érve megpillantotta Harryt és Ginnyt, akik épp’ nagyon el voltak foglalva egymással olyannyira, hogy észre sem vették a fiút. Neville hangtalanul átvágott a klubhelyiségen, majd kimászott a portrélyukon. Az órájára nézett. Igen későre járt már, de a fiút nem érdekelte ez. Gyorsan megindult a professzorasszony szobája felé. Mikor odaért, bekopogott. Pár perces kopogtatás után felhangzott McGalagony álomittas hangja, majd kisvártatva kinyílt az ajtó. A tanárnő skótkockás hálóinget viselt, Meglepetten nézett Neville-re.
- Longbottom! Mi a fenét csinál maga itt ilyenkor?!
- E-elnézést, tanárnő – hápogta a fiú - , nagyon fontos lenne hogy beszéljek magával.
- Rendben Longbottom, jöjjön be – sóhajtott lemondóan McGalagony.
A fiú tanárnője után bemasírozott a szobába. Az első dolog, amit megpillantott, egy kard volt a falon. Valahonnan ismerős volt neki. A tanárnő elkapta Neville pillantását, majd elmosolyodott.
- Szép kard ugye? Ez itt a MacLeodok kardja. Soha nem gondolta volna, hogy a McGalagonyok rokonságban állnak a MacLeodokkal ugye? Na, mit is akart mondani az imént?
Erre Neville elmondott mindent a professzornak. De ezzel nem megilyesztette a tanárnőt, hanem egyenesen feldühítette.
- Longbottom! Egyedül találta ki ezt a marhaságot, vagy valaki segített magának?!
- Hát… Ron meg én…
- Majd adok én weasleynek is! – tajtékzott McGalagony – De majd csak holnap! Irány aludni!
Azzal kitessékelte a fiút az ajtón, majd mérgesen becsapta. Neville búsan ballagott vissza a Griffengél toronyba. Miután elmotyogta a Dámának a jelszót, bemászott a klubhelyiségba, majd onnan egyenesen a fiúk lépcsője felé vette az irányt. A szobába belépve ágyban találta már Ront és Harryt is. Harry ébenfekete hajfürtjei mellett mintha vörös tincseket is látni vélt volna. Megrázta a fejét, majd az egész incident elfelejtve bebújt ő is az ágyába. Két perc múlva már jóízűen aludt. Reggel kipihenten ébredt. Mire felült az ágyban, Ron és Harry már az ajándékaikat bontogatták. Ekkor vette észre Ginnyt, aki Harry ágyában feküdt. Szóval mégsem hallucináltam este – gondolta kajánul Neville. Lehajolt az ágya lábához, és felkapta az első csomagot, ami a keze ügyébe került. Egy nefeleddgömböt rejtett a csomag, és a mamájától jött. Megszokásból megmarkolta, mire a füst vörösre változott benne. A fiú csak mosolygott ezen, majd a következő csomag felé nyúlt. Meglepetésére abban csak egy levél volt:
„Kedves Neville!
Sajnálom, hogy tegnap este megijesztettelek és elkábítottalak! Hiába, én is feledékenyebb és öregebb vagy ok az évek elteltével. Szó mi szó, rendesen elszámítottam magam. Jó három órával az Időpont előtt érkeztem. A Te érkezésed viszont rádöbbentett, hogy hibáztam. Elkábítottalak, majd töröltem az emlékezetedet, hogy megmaradjon a titkom. Remélem nincs harag.
Üdvözlettel: Santa Claus
Ui.: Boldog Karácsonyt! ”
|
