Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/158875
|
2006-07-19
Na itt a fic. Címe nincs, enm is kell neki ((:
Még sötétség honolt odakint, mikor Danny felriadt álmából. Szemüvegét szemére téve sétált az ablakhoz. A Hollóhát-torony a tóra nézett, így Danny is a víztükörre tapasztotta átható, barna tekintetét. Ezen a hajnalon a megszokottabbnál is mogorvább volt, és ennek bizony az aznapi Legendás lények gondozása óra volt az oka. Befejezték a hatodéves hollóhátasok a tűzhöz kötődő lények témakörét, és ez nagy szomorúsággal töltötte el Danny-t. A fiú ugyanis rajongott a tűzhöz. Volt neki egy saját szalamandrája is. Egyszóval a tudat, hogy a következő órán már a vízi élőlényekkel kell foglalkoznia, egyenesen taszította. Miközben gondolataiba mélyedve ácsorgott az ablaknál, a sötétség átadta helyét a világosságnak. Danny ennek sem örült, de nem tudott ellene tenni Felöltözött tehát, és prefektusi jelvényét mogorván a zsebébe süllyesztve indult le reggelizni. A harmadik emeleten járhatott, mikor az egyik közeli mellékhelyiségből két hollóhátas évfolyamtársa jött ki. Miután üdvözölték egymást, Danny, Roy, és Chris együtt indultak tovább. Roy és Chris a Kviddics Világkupa selejtezőmérkőzéseiről cseréltek eszmét. Danny a gondolataival bajlódott még a hollóhátasok asztalánál is. Néhány ház-társa köszöntötte, ő visszabiccentett, majd leült. Körülnézett az asztalon. Azon minden volt, csak éppen egy valami nem: kakaó. Ezen már meg sem lepődött, inkább elmosolyodott. Hatodik éve járt a Roxfortba, így tehát megszokta, hogy neki magának kell kakaót csinálni, ha azt akar inni. Előhúzta tizenkét hüvelykes mahagóni pálcáját. A magját egy Hebridai Fekete szívizomhúrja alkotta. A bűbáj, amit el készült végezni, saját készítésű volt, közel két hétig dolgozott rajta. Miután elővarázsolta, majd megitta reggeli kakaóját, belső zsebéből előkaparta órarendjét. Kissé felvidult, mikor megállapította, hogy bűbájtan lesz az első órája. Ábrándozásából Chris riasztotta fel:
- Hé Dan! Nem ártana elindulni, mer’ mindjárt kezdődik az óra!
- Persze mennyünk – hagyta rá Danny.
A bűbájteremhez vezető utat egy szó nélkül tették meg. A teremhez érve megállapították, hogy a griffendélesek egy része már megérkezett. Körülbelül öt percig várakoztak, mikor megszólalt a csengő, jelezvén, hogy megkezdődött az óra. Danny vidoran konstatálta, hogy Roy megint lóg. Már meg sem lepődött rajta. Őszintén csodálkozott azon, hogy a Süveg a Hollóhátba osztotta renitens barátját. Így gondolkozott, mikor Flitwick professzor tűnt fel a folyosón. Mikor a kicsiny tanerő beterelte őket a terembe, Danny elfoglalta szokásos helyét Chris mellett.
- Ma, Hölgyek én Urak, gyakoroljátok kedvenc bűbájotokat, amit aztán óra végén
majd bemutattok nekem! – mondta a professzor.
A diákok egy részét kimondottan letörte a hír. Szemmel láthatóan csak kevés gyereknek volt kedvenc bűbája. Chris egy pillanatra eltöprengett, majd lázasan gyakorolni kezdte a levitációs bűbájt. Danny azonban a tekintetével megkereste a tömegben Pottert, összemosolyogtak, majd egymáshoz sétáltak.
- Szevasz Potter! Sejtettem, hogy te is semmittevéssel fogod tölteni az órát.
- Szia Wolff! Persze, – mosolyodott el Harry - kár lenne időt pocsékolni a kedvenc bűbájaink gyakorlására, mikor varázsló-sakkozni is lehet.
- Jó ötlet – mondta Danny – Te mit fogsz bemutatni Flitwick-nek? Én a Piroinitio-t.
- Gondolhattam volna… Hiszen iskola szinten híres vagy tűzimádatodról – mondta egykedvűen Harry.
Te meg se szólalj, Patrónusos Potter! – vágott vissza mogorván Danny.
Ennyiben maradtak, fogták magukat, és elvonultak a sarokba sakkozni. Csak néha zavarta meg őket valami: egy ízben például olyan gyatrán célzott valaki, hogy az egész sakktáblát elárasztotta vízzel. A két sakkozótól nem is beszélve. Ilyen esetekben a két srác egyszerre legyintette meg a pálcáját, és kórusban motyogták el a hátráltató ártás varázsigéjét. Ezek az akciók egy ideig nyugalmas játékot biztosított számukra. Tizenöt perccel az óra vége előtt a professzor egyenként szólította a diákokat.
- Patil kisasszony – hívta elsőként Parvati-t.
- Orchidessis! – mondta Parvati, mire a pálcájából egy csokor virág röppent ki.
Flitwick megvizsgálta a virágokat, majd rövid hezitálás után jeles adott rá.
- Granger kisasszony – szólította Flitwick Hermionét.
Hermione büszkén lépett elő, elkérte Parvatitól a csokrot, letette a földre, rászegezte a pálcáját, amjd így szólt:
- Herbivicus!
A varázslat hatására a virágokból egész virágoskert lett. Mindenki megtapsolta a mutatványt. Flitwick a lánynak is jelest adott.
- Wolff!
Danny előlépett, körbenézett, majd szemüvegén keresztül Hermionéra sandított, gonoszul elvigyorodott, majd a kertre szerezte pálcáját:
- Piroinitio Maxima!
A pálcából kicsapó lángörvény porrá égette Hermione művét. De mielőtt a tűz kialudhatott volna, Ron rákiabált Danny-re, és a tűzre bökött a pálcájával.
- Aguamenti! – mondta, mire a pálcából kiáramló friss víz eloltotta Danny tüzét.
A két srác között izzott a levegő, félő volt, hogy apró darabokra átkozzák egymást. Szerencsére Hermione átlátta a helyzetet, és elhúzta Ront Danny közeléből. A kis Flitwick tanácstalanul állt egy helybe, és zavartan olyasmit motyogott, hogy a fiúk bűbájaira is jelest ad, majd véget vetett az órának. Ron és Hermione kéz a kézben siettek ki a teremből. Őket Harry és a többi griffendéles követte. A hollóhátasok egymást túllicitálva dicsérték Dan mutatványát. Danny egy ideig hallgatta őket, majd sűrű bocsánatkérések közepette kislisszolt a bejárati csarnokba tartó barátai gyűrűjéből, hogy a Hollóhát-torony felé vegye az irányt. Hiányzott neki a szalamandrája. A szobába érve boldogság öntötte el szívét, mint mindig mikor szalamandrája közelségét érezte. Hosszan nézte a tüzes jószágot. A lángok játéka nyugtató hatással volt rá. Dan-nek aznap nem volt több órája, így élvezte a nap további részét szalamandrája társaságában. De eszébe ötlött, hogy fél hatkor párba szakköre lesz. Ránézett az órájára, a mutatók négy órát mutattak. Volt tehát ideje, mint tenger, s mivel jobb ötlete nem lévén, a Szükség Szobája felé vette útját. „Szükségem van egy helyre, ahol gyakorolhatok párbaj szakkörre”, gondolta Danny, s mire a srác kinyitotta a szemét, az üres fal helyett egy ajtóval találta szembe magát. Habozás nélkül benyitott. Az első dolog, amit belépvén megpillantott, egy lány volt, aki éppen egy – immár rongyos – bábura szórta az átkait kíméletlenül. Dan után az ajtó automatikusan becsukódott. A koppanást a lány is meghallotta, s reflexből Danny felé küldött egy átkot. De alig hogy elhagyta a pálcáját a varázslat, arca elsápadt és ilyedten nézte, ahogy Danny az utolsó pillanatban pajzsbűbájjal hárította az átkot. Dan csak elmosolyodott, és szemüvege mögül kérdő pillantást vetett a lány felé. Most, hogy volt ideje jobban szemügyre vennie, megállapította, hogy a lány a maga módján igen vonzó.
- Szia! Bocs, hogy megzavartalak – köszönt Danny.
- Sajnálhatod is! Mázlid volt, hogy eszedbe jutott egy épkézláb varázslat, különben kiütöttelek volna!
- Gondolod? Mutasd meg, hogy mit tudsz szemtől szemben!
- Ki akarsz hívni?! – acsarkodott a lány!
- Már megtörtént, lángész - vigyorodott el Danny.
A két diát öt méterre megállt egymástól, tisztelegtek, majd felvették a küzdőállást. Pár hosszú másodpercig csak méregették egymást, aztán csaknem egyszerre mozdultak.
- Obstructo! – kiáltotta Danny.
- Carbunculus! – harsogta a lány.
A két átok félúton találkozott, majd módosult röppályán a falnak csapódott. Danny elmosolyodott, majd odaszólt partnerének:
- Csak ennyi tellik tőled? – kérdezte – Ez vajmi kevés lesz a legyőzésemhez.
Emigyen nagyzolt Dan, de a lány feléje küldött átka belé forrasztotta a szót. Gyorsan elmotyogott egy „Protego-t”, majd a lány szemébe nézett. Az lángolt és villámokat szórt. Danna döntött. Így enm mennek semmire egymás ellen. De nemhiába osztotta a süveg a Hollóhátba, a non-verbális varázslást már év elején elsajátította, így most is egy ilyen trükkön törte a fejét. Kigondolta a varázsigét. A Pirofors-t fogja használni. Megsuhintotta a pálcáját, mire a varázseszköz végéből egy tűzgolyó vágódott a lány felé. Amaz megpöccintette a pálcáját, mire a tűzgolyó madarakká változott. Danny gyorsan kapcsolt:
- Avifors! – mondta. A varázslat hatására a madarak rátámadtak a lányra. De sem volt rest, hanem elkiáltotta magát:
- Draconifors!
A madarak helyén most egy sárkány termett, de mielőtt lángcsóvát lövellt volna Danny felé, a fiú ismét szavak nélkül varázsolt. A gondolatban elhangzott „Lapifors” megtette a hatását. A walesi zöldsárkány átváltozott egy nyúllá. Erre aztán a lány elnevette magát. Danny vele nevetett, de aztán észbe kapott.
- Rohannom kell párbaj szakkörre!
Az ajtóból még visszafordult :
- Megtudhatnám a neved?
- Persze. Katie Brooks-nak hívnak.
De az ajtó már csukódott is be. Útban a nagyterem felé Danny azon töprengett, hogy vajon mi álljon majd abban a levélben, amit Katie Brooks-nak fog küldeni…
|
