Tartalomjegyzék
- (Halott tevék)
- (Pápá csodajó nyaram! Pá!)
- (Ömhümömm)
- (Szia élet, meg világ és egyebek)
- (Itthon vagyok)
- (Hülye álom! Utálom az álmokat!)
- (Mi történik...?)
- (:()
- (2006-08-06)
- (Blüttyök és értelmetlenek)
- (Izé)
- (Búcsú a "szerelmemtől")
- (Kísértetté lettél)
- (Kiírom magam…)
- (Unalmas dumám)
- (Első nagyon fáradt soproni napom)
- (Maja)
- (fjh)
- (Gondtalanul gondolkodó gond)
- (2006-03-23)
- (Én)
- (Fájdalmas nap volt :)
- (Aranyos versike)
- (Biz baszok)
- (:'()
- (Minden ami semmi :P)
- (Rosszak)
- (Undorító)
- (Má megint minden)
- (Nesze, próbálkozz)
- (Nemtommi)
- (Minden és semmi)
- (Bleee)
- (Ömmm)
- (Hát olyan bigyusz)
- (Nem tudok durmolni :()
- (Nincs Isten!)
- (Tulasi)
- (2006-01-19)
- (HümmésHamm)
- (Szavak)
- (wdqwrwezer)
- (jdfskgdfjklghdkfjlshgk)
- (Álmos vagyok :))
- (Boldog vagyok, na)
- (Ááa, aszem gáz van :S :))
- (Nyomi lett :()
- (Öm, hát pont az)
- (Bye bye :()
- (:@ :'( :()
- (Tervek vagy mik)
- (Nagy alakítás :()
- (Megvolt a Tali :))
- (Tali Tali Tali)
- (Ez vicces!)
- (Miért ne lehetne???)
- (Morajló élet)
- (,)
- (Értelmesség a köbön)
- (Supi-szupi szupi volt! :))
- (2005. augusztus 20.)
- (Ez egy ilyen nap)
- (2005. augusztus 17.)
- (Duma)
- (Olyan jó így)
- (.)
- (Fogalmak)
- (Ez van)
- (Mi a túró van?)
- (Teve barnika marad!)
- (Semmi)
- (Nah végre!)
- (Rosszabb, mint bármi más!)
- (Kész! Vége! Ennyi!)
- (Csak egy...)
- (Emlékül...)
- (Kelendi Árpád,1980-2005)
- (H E M P 4 E V E R)
- (Pillatnyi varázs)
- (MIÉRT?.)
- (Világi gonolatok)
- (Homo Sapiens)
- (Két lélek egy testben)
- (Hülyeségek a nagyvilágból 2)
- (Hülyeségek a nagyvilágból)
- (Sok hüleség)
- (2005. június 1.)
- (Net)
- (Csöves kép,a Hut Pizzaban)
- (2005. május 4.)
- (...)
- (Reményt vesztett remény)
- (Vígasz dal)
- (Angolosan,de magyarul)
- (Levél)
- (2005. április 28.)
- (2005. április 27.)
- (2005. április 26.)
- (Izékék)
- (2005. január 30.)
- (2005. január 29.)
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/192304
|
Kelendi Árpád,1980-2005
Kész! Momo, azaz Árpi nincs többé. Ma, amikor egy boldog napot tudtam a háta mögött, megkaptam a szörnyű hírt. Kármen hívott fel, egy közös barátunk. "Árpi meghalt! Belerohant egy kamionba, és...Azt mondják rögtön meghalt. Még semmit sem tudunk, de...Zsuzs kérlek légy erős és mond el a többieknek, hogy mi történt. Én már...ne haragudj, most leteszem." Zokogta a telefonba. Először azt hittem nem hallok jól. Azt tudtam, hogy a srác egyszer meghal. De nem így! Igaz, nagyon friss volt a barátságunk, de ő volt a lelkem jobbik fele. És tessék, elragadták tőlem a hatalmasabb erők. A barátaim, akik nem ismerték őt személyesen, nem értik meg, hogy mit jelentett nekem. Látom az elkeseredettséget az arcukon, hallom a lehangoltságot a hangjukon, de valahányszor belekezdek a témába, mind megfutamodnak. A halál az életünk része, ezzel együtt kell élni. És igenis beszélni kell róla. Bár én inkább nem erőltetetem a témát. Valahogy feldolgozom a témát, és együtt élek majd vele. Nem aggatom senkire sem a gondjaimat, mert tudom nekik is megvannak a saját gondjaik bajaik, akkor minek foglakozzanak még az enyémeimmel is?
Azt mondják Árpi velem beszélt utoljára. És akkor is tanácsot adott. Azóta a nap óta senki sem látta és senkivel sem beszélt. Azt hiszem jobb is így, hogy így halt meg, mert az rosszabb lett volna ha a drog öli meg. Bár tartok tőle, hogy annak is köze volt a halálához. Nagyon hiányzik! És az a legrosszabb, hogy erről senkivel sem beszélhetek, illetve senkivel sem tudok beszélni. Kérdem én, mitől tart mindenki? Sajnos erre csak olyan választ kaptam, hogy "Nem akarunk feldúlni." meg "Tudom, hogy sok a fájdalom benned, és nem szeretnélek még jobban felkavarni." vagy "Félek, hogy rossz néven vennéd ha erről a témáról beszélnénk." Vajon nem inkább ők félnek attól, hogy a halálról kell beszélni? Ha tudják, hogy sok bennem a fájdalom, akkor már nem jutnak el oda, hogyha valakivel megosztanám, akkor talán enyhülne egy picit a dolog? De ki vagyok én, hogy az akaratomat másra ráerőltessem? Én csak egy porszem vagyok a sivatagban. Semmi több.
Furcsa. Most olvastam bátyus adatlapját... Nekem nagyon fáj, hogy aggódik. Nem értem, hogy miért. Igaz, egyszer kétszer letisztáztunk néhány dolgot. De engem akkor is bánt. Igen, az jól esik, hogy aggódik, csak azt nem szeretem, hogy túlzásba viszi. Az a mániája, hogy mindent és mindenkit meg akar érteni, de attól tartok, hogy néha igen nagy akadályokba ütközik. Van egy olyan érzésem, hogy...francba is, nem tök mindegy, hogy milyen érzésem van?
|
