|
Melinda naplója
AMBRÓZIA [244780 AL], gazdája Melinda
2005. október 10.
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/244780
|
2005. október 10.
Simon András
Kedves nekem e csend.
Perceket pergetve
kegyelmet csepegtetve lelkembe.
Nem perel,
nem leplez le,
s nem fenyeget...,
de fel sem ment.
Engedd lennem,
dermedt testemben
lelkesen megelevenednem.
E csend szent eledel,
mellyel eltelve
felzeng bennem szerelmed.
Szeretlek, Szeretet Fejedelme!
Elnehezedett fejemet
engesztelve engedem
meleg tenyeredbe.
Szent e hely,
szeretet-kehely,
melyben tested-leked
egybekelt.
...beteljesedett.
Tompa Mihály
A madár, fiaihoz
Száraz ágon, hallgató ajakkal
Meddig ültök, csüggedt madarak?
Nincs talán még elfeledve a dal,
Melyre egykor tanítottalak?!
Vagy ha elmult, s többé vissza nem jő
A víg ének s régi kedvetek:
Legyen a dal fájdalmas merengő,
Fiaim, csak énekeljetek!
Nagy vihar volt. Feldúlt berkeinken
Enyhe, árnyas rejtek nem fogad;
S ti hallgattok? elkészültök innen?
Itt hagynátok bús anyátokat?!
Más berekben másképp szól az ének,
Ott nem értik a ti nyelvetek...
Puszta bár, az otthonos vidéknek,
Fiaim, csak énekeljetek!
Hozzatok dalt emlékül, a hajdan
Lomb- s virággal gazdag tájirúl;
Zengjétek meg a jövőt, ha majdan
E kopár föld újra felvirúl.
Dalotokra könnyedebben derül fény,
Hamarabb kihajt a holt berek;
A jelennek búját édesítvén:
Fiaim, csak énekeljetek!
A bokorban itt az ősi fészek,
Mely növelte könnyű szárnyatok;
Megpihenni most is abba tértek,
Bár a fellegek közt járjatok!
S most; hogy a szél összevissza tépte,
Úgy tennétek, mint az emberek?
Itt hagynátok idegent cserélve...?
- Fiaim, csak énekeljetek!
|
Problémás tartalom jelzése
|
