Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/244780
|
2008-12-14
Menj helyettem
Egy ember vasárnap délelőttönként így szólt a feleségéhez:
-Menj te a templomba, és imádkozz mindkettőnkért!
A barátainak pedig azt mondta:
- Nincs szükség arra, hogy én is elmenjek a templomba, a feleségem engem is képvisel.
Egyik éjszaka emberünknek különös álma volt. A Mennyország kapuja előtt állt a feleségével és várták, hogy beléphessenek. Az ajtó lassan kinyílt, és egy hang azt mondta a feleségének:
- Te beléphetsz mindkettőtök helyett.
Az asszony bement és a kapu becsukódott.
A férjnek olyan rossz sejtelmei támadtak, hogy felriadt.
A felesége csodálkozott a legjobban, amikor a következő vasárnap a mise órájában odaállt mellé és azt mondta:
- Ma elkísérlek a templomba!
A gyufák meséje
Volt egyszer egy skatulyányi új gyufa, tökéletesek voltak, sárga galérjukkal, piros kucsmájukkal és fényes fából készült liberiájukkal. Mint büszke katonákat, valamennyiüket csak úgy dagasztották a szép eszmék és a tenni akarás.
- A világ olyan hideg – mondották.
- Az embereknek szükségük van ránk. A mi küldetésünk a legfontosabb: mi tudunk fényt gyújtani, világítani, melegíteni. Mire várunk?
- Rajta! – buzdították egymást.
- Lássunk neki!
- Én egy nagy máglyánál kezdem! – jelentette ki az egyik.
- Én egy fiatal család tűzhelyére gondolok!
- Én beérném annak a lánynak a kialudt lámpásával – mondta egy harmadik. Gondolkodás nélkül elindult a lány felé, aki egy kialudt lámpával a kezében, az útjába kerülő pocsolyákat próbálta kerülgetni. A lány meglepett mosollyal nyúlt a gyufáért, magához vette, és azzonnal meggyújtotta.
Nem számolt azonban az esti szél gonosz rohamaival, amelyek nyomban eloltották a gyufát.
- A csudába! – mormolta a lány és eldobta a gyufaszálat.
Egy másik gyufaszál egy csoport fiatal felé indult, akik éppen egy farakást szerettek volna meggyújtani, hogy megmelegedjenek nála és kolbászt süssenek rajta. Egyikük örvendező kiáltással kapta fel a gyufaszálat:
- Hurrá! – meggyújtotta, majd a farakáshoz tartotta, de a sietve összegyűjtött fadarabok nedvesek voltak és nem gyuladtak meg, a gyufaszál elhamvadt és a fiú megégette az újját.
Egy másik gyufaszál egy fiatal család otthona felé indult. A házaspár éppen indulóban volt, hogy a barátaikkal töltsenek egy estét, amikor a fiatal asszony észrevette a gyufaszálat és így szólt:
- Nézd egy gyufaszál! Amikor szükséged van rá, soha sem találsz egyet sem, most meg itt van... – felvette és behajította az egyik fiókba, aztán azt mondta férjének:
- Ha szükséged van rá, van egy gyufaszál a fiókban.
De a gyufaszál a szekrény egyik hasadékában végezte, ahol soha többé senki sem talált rá.
A többi gyufaszál figyelemmel kisérte a társak próbálkozásait. Az elsőnek felrótták, hogy kevéssé figyelt a szélre, a másodiknak, hogy jobban koncentrált a fiú ujjára, mint a fára, míg a harmadik esetében az asszony közömbössége szomorította el őket.
- Mi tüzet, fényt és meleget akartunk adni, de képtelenek vagyunk rá, mert vagy nem akarnak minket, vagy pedig valami megakadályoz bennünket.
- Mit tegyünk?
További várakozás nélkül, néhány gyufaszál a farakás irányába indult, mások a lány felé. De a fa még nedves volt, a szél pedig még mindig erős. Egyik gyufaszál a másik után aludt el.
Végül már csak tizenketten maradtak, szomorúan és leverten küldetésük kudarcba fulladása miatt. Mígnem az egyiknek támadt egy ötlete, amit a többiekkel is megosztott.
Gondosan megvizsgálták a javaslatot, némelyeknek voltak kételyeik, de végül határoztak.
Szorosan összetömörülve a farakás felé indultak.
- Mindannyiunknak együtt kell meggyulladnunk: a lángunk így elég erős lesz, hogy legyőzze a fa nedvességét. BÁTORSÁG!
Így is tettek. A fiatalok egyike megértette szándékukat, és mindet együtt gyújtotta meg: sárga és piros színű láng csapott fel, élő és heves, amely fellobbantott egy faágat, aztán még egyet, majd még egyet. Nemsokára égett a meleg és fényes tűz. A fiatalok ott maradtak és énekelni meg táncolni kezdtek kezdtek a tűz körül.
Egyikük meglátta a lányt a kialudt lámpával és vidáman odakiáltott neki:
- Hé! Egy kis tűzre van szüséged? Gyere ide! Nekünk van!
|
