Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/244780
|
2005. október 18.
"Az ember rendeltetése, hogy egyre emberibbé váljék."
(Albert Schweitzer)
Bruno Ferrero: A rózsa
A német költõ, Rilke egy idõben Párizsban élt. Naponta bejárt az egyetemre egy francia barátnõje kíséretében. Útja egy nagyon forgalmas útvonalon vezetett át. A keresztezõdésnél állandóan egy koldusasszony tartózkodott. Alamizsnát kéregetett a járókelõktõl. Mindig ugyanazon a helyen üldögélt. Mozdulatlan volt, akár egy szobor. Kezét elõre nyújtotta, szemét a földre szegezte.
Rilke soha nem adott neki egy fillért sem. Barátnõje ellenben gyakran belecsúsztatott a koldus kezébe egy-egy pénzdarabot. Egyszer a fiatal francia nõ csodálkozva meg is kérdezte a költõt:
- Te miért nem adsz soha semmit ennek a szegénynek?
- Olyasvalamit kellene adnunk neki, amit nem a kezének, hanem a szívének szánunk - válaszolta a költõ.
Másnap Rilke egy rózsabimbóval érkezett. Egyenesen a koldusasszonyhoz ment. A rózsát belehelyezte a kezébe és tovább akart menni. Ekkor azonban váratlan dolog történt: a koldusasszony felemelte a tekintetét, ránézett a költõre, nagy nehezen felkelt a földrõl, megragadta a férfi kezét és megcsókolta. Majd, a rózsát erõsen a szívére szorítva, eltávozott.
Egy héten át nem látta. A másik héten ismét ott ült az utcasarkon, a szokott módon: szótlanul, mozdulatlanul, mint korábban.
- Mibõl élhetett egész héten át, mikor semmit se kapott? - kérdezte a francia barátnõ.
- A rózsából - válaszolta a költõ.
Weöres Sándor: A teljesség felé
KI VAGY TE?
Ha elvonatkoztatod magadat mindattól, amit lényednek ismersz: tulajdonképpen lényed ott kezdődik:
Testedet, értelmedet, személyedet ne cseréld össze lényeddel, önmagaddal.
Csak segédeszközöd; csak batyu, mely szükségleteid őrzője is, görnyesztő teher is.
Tested nem te vagy, hiszen csak anyag, mely folyton cserélődik:
negyvenéves korodban húszéveskori testedből egyetlen parány sincsen.
De érzelemvilágod és értelmed sem te vagy, hiszen még nem volt,
mikor te már a bölcsőből nézegettél. Ki vagy?
A határtalan, mely fogantatásodkor a határok közt megjelent.
Ha elhatárolt személyedet tekinted önmagadnak, végezz copernicusi fordulatot:
a határtalan teljességet tekintsd önmagadnak, személyedet pedig ideiglenes kötöttségnek,
puszta tüneménynek, „nem-én”-nek. Ahol megszűnik az érzés,
érzéketlenség, gondolat, gondolattalanság,
változás, változatlanság; ahol azt hinnéd,
hogy semmi sincsen: tulajdonképpeni lényed ott kezdődik.
|
