Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/76105
|
08-12-29 - Márai S.: Füveskönyv
A nagy erdõkrõl és a fenyõkrõl
Az erdõkben van valami megrendítõ, különösen a fenyõerdõkben. Nemcsak sötét és következetes hallgatásuk rendít meg, mély árnyaik, templomi fenségük és áhítatos magatartásuk. Megrendítõ az élet akarata, mellyel egy nagy erdõ kifejezi a világerõket. Gondoljuk csak el, miféle erõk és szándékok építették az ötvenméteres fenyõk százezreit! Mit pazarolt el a természet magvakban, porzókban, bibékben, kísérletekben, napsütésben, esõben, széljárásban, míg egy ilyen erdõ felépült! S milyen céltudatos és néma ez a létezés, mely semmi egyebet nem akar, csak lenni, csak felnõni és évszázadokon át megmaradni, teljesen kifejezve önmagát, lélegezve, felelve a világnak - s ugyanakkor nem tör senki és semmi ellen, otthont és életet ad élõlények milliárdjainak. Milyen nagy és bölcs közösség ez az ötvenezer holdas fenyõerdõ. Mint az õsapák, úgy õrködnek az élet fölött a fenyõk. Egyszerre felelnek hatalmas törzsükkel a földnek és az égnek. Amikor csak teheted, menj az erdõbe.
Márai Sándor: Füveskönyv
Valami vackot vetettek nekem, a szabadban, a tûz mellett s betakartak - éjszaka felébredtem arra, hogy fázom. Hirtelen felültem, néztem a csillagot, az eget, a sötét fákat. Olyan csönd volt, mint a szûz teremtés csöndje lehet - s nekem, tizennégy esztendõs szívemben és fejemben, egyszerre dolgozni és világítani kezdett iszonyú zörejjel és fénnyel az erdõ közepén egy felismerés - valami olyan édes és fájdalmas és titokzatos, aminek az íze egy életen át nem múlik el az ember szájában soha. Valami arról, hogy van egy valóságos és igazi élet - egy nagy csönd, amiben erdõk és csillagok vannak, s emberek az erdõ közepén, s hogy van egy nagy összetartozás. S hogy mindaz, ahová még néhány óra elõtt visszavonhatatlanul és szõröstül-bõröstül tartoztam, lakás és város, nevelés és iskola, szüleim és testvéreim, modor, Toldi estéje, grammatika, vasutak, pénz, s hogy mi lesz belõlem, mindez valami másodlagos dolog - igazi csak egy van, ami az értelme az egésznek, hogy én élek, és itt fekszem a csillagok alatt. Hogy mindemellett vagy alatt vagy fölött, amit nekem megmutattak s amire megtanítottak, van egy második, egyetlen, igazi arca az életnek, nem sötétebb és nem világosabb, s mégis más, aminek nincs neve és szilárd formája, s aminek résztvevõje és osztályosa vagyok. Hogy elég néhány óra járásra eltávolodni attól a helyzettõl, amit megmásíthatatlannak ismertem föl, s hideglelõsen kell észrevennem, hogy hihetetlenül könnyû elkanyarodni egy másik, lazább és valószínûbb élet felé. A szénégetõk mellett feküdtem a hideg éjszakában a földön, óra és óra járásra minden országút és vasútvonal mögött - s valami csukló, hidegleléses öröm ment végig rajtam, mint aki megtudott valami igen nagy dolgot, egy titkot, amivel most már elél egy ideig.
Két napot tartott ez a heverés az erdõ közepén, ez a lázas félig-alvás, félig-ébrenlét, ez a boldog szédülés. Aztán megtalált nagybátyám a csendõrökkel, és kocsin hazavittek, betettek egy szigorú nevelõintézetbe, ahol üggyel-bajjal csakugyan faragtak belõlem valamit, ami hasonlít egy civilizált emberre. Azt soha nem kötöttem az orrukra, hogy én tizennégy esztendõs koromban a szénégetõk társaságában egy éjszakán homályosan és tapogatózva sejtettem valamit, amit õk összes könyveikkel, szakosztályaikkal és mûszereikkel nem fognak észlelni soha.
Márai Sándor: Szénégetõk
"....Mindannak, ami Tibetbol származik, ilyen okkult hangulata van. E misztériumok minden szavában van valami nem ártatlan. Az ember nem lehet velük eléggé óvatos, nem veheti oket elég komolyan és nem tisztelheti oket eléggé. A tibeti Bön aszkétikus gyakorlata végtelenül veszélyes. Tibetben százával emlegetnek olyan eseteket, amelyek arról beszélnek, hogy még tanult és gondos mester felügyelete alatt álló aszkéta is ezekbe a gyakorlatokba miként pusztult bele úgy, hogy megzavarodott, elmebajt szerzett, megorült, vagy nem egy esetben rejtélyes körülmények között hirtelen meghalt. David-Neel asszony könyvei több ilyen jellemzo esetet beszélnek el.
Az okkult hangulat a misztériumok szavaiban, illetve mágikus formuláiban levo rendkívül magas megidézo erobol sugárzik. Ez részben a tibeti nyelv sajátsága, részben azonban azért van, mert az évezredeken át folytatott gyakorlat szavai természetfölötti eroket szívtak fel; végül azonban, természetesen, a formula hatásosságán múlik. E formulák állandó alkalmazása következtében mintha a látható és láthatatlan világ Tibetben egymáshoz közelebb feküdne. Tibetben nincsen csoda. Miért? Mert az, hogy valami rendkívüli történik, az magától értetodik. Tibetben az évezredek óta tartó misztikus aszkézis következtében mintha könnyebb lenne átlépni az anyagi világból a láthatatlanba és a láthatatlanból az anyagi világba. S nemcsak átlépni könnyebb. A határ oly közel van, olyan bizonytalan, annyira át- meg áttört és annyira mindenütt ott van, hogy az ember át is szédülhet, meggondolatlanul átbukhat, megbotolhat, átzuhanhat. Mindez egyetlen és jóvátehetetlen pillanat lehet. A láthatatlan világ határainak közelsége állandó borzongató feszültséget idéz és nyugtalanító várakozást kelt. Ez az okkult hangulat magyarázata. Mindazzal, ami Tibetbol jön, határtalan elovigyázatosnak kell lenni...."
Hamvas Béla
"Tiéd az erdõ." - Igy van.
|
