Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/9910
|
A rák és a sün
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy sün. A sün szabadon élt, megvolt mindene, de magányosnak érezte magát. Ellensége nem volt, erős tüskéinek köszönhetően bárkivel szemben meg tudta védeni magát. Mégis, szeretett volna beszélgetni valakivel. Megosztani szabadságát egy másik lénnyel. A nagy keresgélés közepette eljutott egy tóhoz. A partján, pedig észrevett egy kis rákot, akivel beszédbe elegyedett. Tetszett neki a rák különlegessége, sosem találkozott még olyannal, aki a vízben él. Remekül megvoltak, mindkettőjüket lekötötte a másik lény élete, ám egy idő után a rák megváltozott. Nézte, ahogy a sün mesél, és rossz érzések kerítették hatalmába. Eddig csak a vízben, vagy a parton tartózkodott, ismerte minden lakóját a tónak és környékének, de sünnel még sosem találkozott. Végignézte a sünt jó alaposan. Gomb szemeit, formás orrocskáját, puha hasát és erős tüskéit. És rossz érzései egyre csak fokozódtak. A sün bárhova eljuthat, bejárja az erdőket, hatalmas réteken kószálhat naphosszat, tisztának és formásnak látja a felhőket, mert nem a víz alól nézi azokat és a napfény is akadálytalanul melengeti. A rák lassan hátrálni kezdett. Már nem a tó szépségeiről beszélt, hanem arról milyen jó, ha valakinek 4 pár lába és két erős ollója van, amikkel hatalmas fájdalmat tud okozni. És különben is, neki nagyon fejlett a szeme, mert az több irányba mozgatható, és neki a páncélja is kemény, és egyébként meg minek fusson, és miért menne máshova, amikor a tónál úgysem szebb semmi. A sün nem értette, hogy a rák miért változott meg. A rák folyamatosan hátrált, de a sün nem tágított. A rákot egyre jobban zavarta a dolog, mígnem az egyik pillanatban ollójával felsértette a sün védtelen pocakját. A sün fájdalmasan felsírt, és értetlenül nézett a rákra. Nem tudta mit vétett, de nem adta fel. Így ment ez egy jó darabig, de a sokadik fájdalmas sérülés után a sün nem tudta folytatni az utat. Fájtak a sebei, és hiába szerette a rákot, meg kellett állnia. Ám abban a pillanatban a rák is megállt, mert valójában hiányzott neki a sün társasága. Sokáig álltak így egymással szemben, tisztes távolságban. Aztán a rák elindult a sün felé. A sün hátrálni kezdett, és kicsit összehúzta magát. Több fájdalmat már nem bírt volna ki, óvatossá vált. És bár szerette a rákot, már tudta milyenek az ollói, így az hiába próbált meg közelebb menni hozzá, a kis tüskéshátú mindig tartotta a távolságot. A sün sebei lassan gyógyulnak, és amíg nem gyógyulnak be, addig a sün zárkózott és óvatos...
|
