Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/221501
|
Itt az ideje írni is egy kicsit
Helloka!^^
Na mizu mizu???
Először is kezdem azzal, hogy erre felé minden rendben van. Egy kicsit szar volt a kedvem... Ugyanis a pasimmal szakítottunk... Anya azt mondta meg a lányok is, hogy majd lesz egy másik meg nem érnek annyit, hogy fájjon miattuk a szívem.
Anya, apa, mama meg a Marci mind megvannak. :)
A Szöszinek született 4 kiscicája ó: két fiú és két lány. Abból 3-at elajándékoztunk, az egyik kis nőstényt pedig megtartjuk. Cathy-nek neveztük el. (Keti, de nem tom pontosan, hogy írják)
Előző héten péntek-vasárnapig Balaton kerülő biciklitúrán voltunk a sulival. Összesen 10-en voltunk, abból pedig csak 3 lány és abból is az egyik lány vezette az autót... Első nap Seregélyesig bírtam, ami innen kb. 40 km-re van, de csak azért, mert az enyém nem túrabicaj. Ott leraktuk valamilyen boltba a bicajt és a csajjal meg a pasijával kocsikáztam tovább. Első este volt vagy hajnali 4 mire sikerült elaludnom. Hajnali kettőig kinn lógtunk a Sárival meg a Gabival. Után amikor elmentünk lefeküdni, a fiúk bekenték fogkrémmel a Mucsi tanár úr takaróját, aki már vagy éjfélkor kidőlt aludni. Az volt a legviccesebb, hogy álmában kajált és magyarázott valamit. :D Pető tanár úr úgy kábé hajnali 4-kor talált be az ágyába...
Másnap reggel összecuccoltunk (elhagytam egy zoknit...) és indultunk. Nekem ugye nem volt bicajom, ezért autókáztam tovább a Jancsikával meg a csajszival. Kicsit később felakarjuk hívni a Mucsit, hogy merre járnak meg minden, de a telefont valaki más vette fel. Erre kiderült, hogy a telefonja ott maradt a Csopaki szállásunkon xD Kicsit később Tihanyban megálltunk és vártuk a hívást, mikor menjünk át a komppal. Mert ők megkerülték a Balatont és nekünk addig ott kellett várnunk amíg el nem érnek Keszthelyre. Addig is, hogy ne unatkozzunk bementünk a Tihanyi apátságba meg fürödtünk a Balatonba. Aztán elmentünk kajálni, és mire megyünk vissza az autóhoz, a polgárőrök kérik tőlünk a behajtási engedélyt. Ami ugye nem volt, tilosban parkoltunk le. De szerencsére nem volt semmi...
A csajnak lefogyott a kártyájáról a pénz, úgyhogy az én telefonom volt az egyetlen hívásképes telefon... :S Úgyhogy arról hívogattuk a csapat másik felét...
Aztán fél napos semmittevés után végre átjutottunk a komppal a túloldalra. Ott megkerestük a szállást, csak hát ugye nem mehettünk be, mert a szállás másik fele ott volt a Mucsi tanár úrnál. Akkor elmentünk csavarogni a városban. Zamárdiban töltöttük a másik éjszakát. Fél kilenc körül kimentünk a vasútállomáshoz, mert a Sári meg a Gábor megunták a bicajozást és inkább vonattal jöttek. De szerencsére már be tudtunk menni a szállodába. Este fél 10 kor én meg a Sári még elmentünk egyet fürödni a Balatonba. :D A többi bicajos még mindig nem volt sehol. Erre elkezdtem idegbeteget játszani, hogy biztos valakivel történt valami, de szerencsére nem, fél 11 körül mindenki éppen és egészségesen (és nagyon fáradtan) megérkezett a szállásra. Ezen a napon már egy kicsivel többet aludtunk mint az elsőn.
Reggel felkeltünk és a Gabinak elege lett a bicajozásból ezért kölcsön kaptam tőle a biciglijét és végre másfél napos tunyulás után tekerhettem!! Balatonakarattyánig minden simán is ment, ha nem aztán ott volt egy lejtő. Amit alap esetben szeretek, de nem úgy, hogy az embernek NINCS FÉKE!!! :S 55 km/h-val száguldoztunk lefele. Hát mondom magamban: Ha elesek és átjönnek rajtam az szar. Ha neki megyek annak az autónak vagy elüt, akkor az még szarabb... De végül is átugrattam egy bukkanón... a bicigliről letört valamilyen alkatrész (nem teljesen az én hibám volt) és a Mucsi azt mondta, hogy ezzel veszélyes lesz tovább mennem. Én már majdnem bőgtem neki, hogy de én még akarok tekerni én még nem akarok autókázni, hogy és akkor is meg minden szarság. Aztán fürödtünk egy utolsót a Balcsiban és a Sárának szerencsémre nem volt kedve többet bicajozni, szóval megkaptam az övét. Azon a lejtőn, amin én 55-el száguldoztam le, azon kellett volna feltekernem. Hát nem jött össze, feltoltam csak úgy simán. Aztán mentünk mentünk mentünk néha meg-megálltunk. Végül Seregélyesnél a Sári visszakapta a bicaját, én meg mentem a sajátommal. A Sári túrabicaja után eléggé rossz volt visszaszokni az enyémre... :S:D:) Nem baj, ezzel a nulla edzettséggel, amivel rendelkezem még az is csoda volt hogy letekertem a 450 km-ből 130-at. Szóval vasárnap este fél 11-re estem be az ajtón. Valami hihetetlen módon, anya megengedte, hogy másnap ne menjek suliba :D
Ma pedig voltunk a Kiskunlacházi ifisekkel a Dunán fürödni ott a szabad strandon. Az is jó volt. Az év végi bizi egy nagy rakás szar lesz, na mindegy majd jövőre jobb lesz.
|
