Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/221501
|
Érzelmeim o.O
Totkó kezd furákat érezni... Mindenféle megmagyarázhatatlan érzés, amit sehogy sem értek, most miért van. Egy évig nem igazán érdekelt a Lali, most meg... Hátt nem is tudom. :/
Amikor elkezdtem vele beszélgetni facebookon akkor megtudtam, hogy ő volt az, aki leszedette a videót youtube-ról. Na már most ennek örültem és Laliról kialakult egy pozitív véleményem. Aztán eltellik pár hónap, mégegy dolgot köszönhetek neki, a prezentációt. Azt mondta a Lali, hogy szerencsénk lesz, akkor legfeljebb 3-mast kapunk majd rá. De nem így lett, nem sok mindent (azaz semmit) sem tettem azért, hogy elkészüljön. Nem is azért, mert nem akartam, hanem azért mert ugye olyan vagyok, hogy mindig halogatom a dolgokat. Ez tudom, hogy nem valami jó dolog, dehát most istenem!! Így jött össze, szóval semmit nem tettem annak az érdekében, hogy elkészüljön a prezentáció a hideg évhajlati övezetből.
Tehát már a második szívességét tette meg nekem. Lehet, hogy ez ugye saját magának is jó volt, de én is részesültem belőle. Mondhatta volna azt is, hogy ő csinálta egyedül és akkor mi ki se mentünk volna meg megkaptuk volna a karót. Úgyhogy Lali jóember. :D :)
Hmm... Igen. Aztán jött az osztálykirándulás. Egymás mellett ültünk a buszon. Jó volt meg minden. Nem vagyok valami kezdeményezős típus, és mind a kettőnk hallgatag egy kissé (nagyon). De általában ő törte meg a csendet kettőnk között. Első éjszaka a szobájukban aludtam, a második éjszaka csak azért nem, mert hiába mondták, hogy nem zavarok én azért nem akartam az idegeikre menni semmivel sem. Szóval nem éltem vissza a vendégszeretetükkel. :) Pedig jó lett volna, ha ott vagyok vele mindig.
Amikor utolsó nap közölte, hogy nem mellettem fog ülni, hanem mögöttem lesznek a haverjával. Akkor... Szar volt... Olyan szar, hogy nagyon szar.
Majdnem sírógörcsöt kaptam, hogy miért ilyen gonosz és mért nem mellettem ül. Rájöttem, hogy önző vagyok és kiakartam sajátítani magamnak, de elfolytottam az érzéseket magamban, úgyhogy nem is tudja, hogy mennyire kedvelem. Naja... Túlságosan is...
Akkor és ott jöttem rá, hogy mennyire megszerettem. Hmm... Jah..
Pedig van fiúm és boldogságban megvagyunk. De azért igyekszek a Lalira is jobban odafigyelni hátha vevő a közeledésemre és akkor majd később eldőlhet hogy barátok maradunk e vagy komolyabb lesz majd.
Mindez még a jövő zenéje! :)
|
