Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Krisztián naplója


Szőr Krisz [8641 AL], gazdája Krisztián
Meg még egy kicsi:

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/8641
Meg még egy kicsi:

A terasz kőlapjain léptek kopogtak, élénk hangok szólaltak meg - és Woland előtt megjelent
Korovjov és a Behemót. Az utóbbinál nem volt benzinfőző, másféle tárgyakkal volt megrakodva.
Hóna alatt kisebbfajta tájképet hozott aranykeretben, karján félig megégett fehér
szakácsköpeny volt átvetve, másik kezében pedig egy egész lazacot szorongatott, bőröstül,
farkastul. Mindketten égésszagot árasztottak, a Behemót pofája csupa korom volt, sapkája is
megpörkölődött.
- Üdvözöljük, Messire! - harsogta a két féktelen tréfacsináló, és a Behemót meglóbálta a
lazacot.
- Jól néztek ki - jegyezte meg Woland.
- Képzelje, Messire! - kiáltotta Behemót élénken, örvendezve. - Hullarablónak néztek!
- Ami azt illeti - válaszolta Woland a tájképre meredve -, a magaddal hozott tárgyakból is
valami effélére lehetne következtetni.
- Elhinné-e, Messire... - kezdte volna a Behemót átszellemülten.
- Nem, nem hiszem - vágta el kurtán Woland.
- Esküszöm, Messire, hősi erőfeszítéseket tettem, hogy mentsem, ami menthető, védjem, ami
védhető.
- Mondd meg inkább, mitől gyulladt ki a Gribojedov? - kérdezte Woland.
Mindketten, a Behemót is, meg Korovjov is, széttárták kezüket, szemüket égnek emelték, a
Behemót pedig felkiáltott:
- Fogalmam sincs! Csendben, békésen üldögéltünk, falatoztunk...
- ...és egyszer csak: piff-puff! - vágott közbe Korovjov. - Lövések dördültek. Az ijedtségtől
félőrülten futásnak eredtünk, rohantunk végig a bulváron, üldözőink utánunk. Eljutottunk
Tyimirjazevig...
- De a kötelességérzet legyőzte félelmünket - vette át ismét a szót a Behemót -, és visszamentünk
a Gribojedovba.
- Ahá, egyszóval visszamentetek - bólintott Woland. - És akkor az épület természetesen porrá
égett.
- Porrá! - erősítette meg Korovjov búsan. - Szó szerint porrá, ahogy igen találóan méltóztatott
megjegyezni, Messire. Por és hamu maradt csak belőle.
Behemót tovább szőtte az elbeszélés fonalát:
- Berohantam az ülésterembe, abba az oszlopos helyiségbe, mert azt reméltem, sikerül kimentenem
valami értékeset. Mondhatom, Messire, a feleségem, mármint ha volna feleségem,
hússzor is abban a veszélyben forgott volna, hogy özvegyen marad. De szerencsére nem
vagyok nős, és megmondom őszintén, boldog vagyok, hogy nem házasodtam meg! Ugyan ki
cserélné föl szívesen szabad agglegényéletét a házasság terhes igájával?...
- Megint összehordasz hetet-havat - korholta Woland.
- Megértettem, és a tárgyra térek - válaszolta a kandúr. - Igenis kérem, tehát itt ez a kis tájképecske!
Egyebet nem tudtam kihozni a teremből, a láng az arcomba csapott. Aztán beszaladtam
az éléstárba, elhoztam ezt a lazacot. Kiszaladtam a konyhába, megmentettem ezt a fehér
köpenyt. Azt tartom, Messire, hogy megtettem mindent, ami tőlem telik, és nem tudom mire
magyarázni arcának szkeptikus kifejezését.
- És mit csinált Korovjov, mialatt te fosztogattál? - tudakolta Woland.
- Én a tűzoltóknak segédkeztem, Messire - válaszolta Korovjov, szakadt pantallójára mutatva.
- Nos, ha már így történt, új épületet kell emelni a Gribojedov helyén.
- Fölépítik, Messire, ezt teljes biztonsággal merem állítani - bizonygatta Korovjov.
- Akkor csak azt kell remélnünk, hogy szebb lesz, mint a régi - jegyezte meg Woland.
- Szebb lesz! - ígérte Korovjov.
- Nekem elhiheti, Messire - erősítette meg a kandúr. - Szakképzett jós vagyok.
- Mindenesetre megjelentünk, Messire, és várjuk parancsait! - mondta Korovjov kellő
tisztelettel.
Woland felállt, odalépett a balusztrádhoz, és soká, soká nézett el a messzeségbe szótlanul,
magányosan, kíséretének hátat fordítva. Aztán visszaült kisszékére, és így szólt:
Semmiféle parancsom nincsen. Teljesítettetek mindent, amit rátok bíztam, egyelőre nem
tartok igényt további szolgálataitokra. Pihenhettek. Zivatar közeledik, nemsokára indulunk.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat