Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2014-08-27
Egy angyal zuhant le a földre. Mindkét szárnya eltörött... Egy olyan világból jött, ami száműzte őt, ami nem tudott megbocsájtani.
Akit szeretett, az ördög volt. De ki tudná elképzelni, hogy egy olyan tiszta és tökéletes lény, mint egy angyal, és egy olyan gonosz és sötét szörny, mint az ördög, egymásba tudnak szeretni. Pedig ők halálosan imádták egymást. Szerelmük kettőssége hol a mennyországba repítette őket, hol a pokolba taszította.
Az ördög természeténél fogva gyakran megbántotta az érzékeny lelkű angyalt, aki pedig nem tudta ugyanolyan tűzzel viszonozni az ördög szenvedélyét. Ugyanakkor mindkettőjükben benne volt az, ami a másikból hiányzott. Kiegészítették egymást, ami megalapozta volna a közös jövőjüket. Együtt bármire képesek lettek volna.
Azonban az ördög szerelme kezdett kihűlni az angyal iránt, és még inkább kevésbé figyelt oda arra, hogy ne bántsa meg őt. Az angyal emiatt még hűvösebbé vált, és magába fordult.
Amit eddig felépítettek, ami közelebb hozhatta volna a két világot, kezdett összeomlani.
Egy nap úgy döntöttek, hogy megbeszélik, mire van szüksége a másiknak, hogy együtt boldogok tudjanak lenni. Ezután a láng újra fellobbant közöttük.
Az ördög megtudta, hogy kedvese több figyelmességre és kedvességre vágyik, az angyal pedig igyekezett több érzelemmel és szenvedéllyel viszonozni az ördög törődését.
Boldogságban telt el a következő időszak, és amikor már elég erősnek érezték az egymás iránt kialakult köteléket, változást akartak a túlvilágban.
Az angyal fontosnak tartotta, hogy a poklot szebb hellyé tegyék, az ördög pedig fel akarta szabadítani a megkötött angyalok életét.
Ez azonban egyik világ lényeinek sem tetszett, és fellázadtak a két szerelmes ellen. Nem használt már a kedves szó, sem az erőszak. Mindkét oldal a másik felet hibáztatta a történtekért, ezért háború tört ki mennyország és pokol között.
Csak egy eltérés volt a háborúban harcolók között.
Míg az angyalok a béke hívei, az alvilág lényei örömüket lelték a pusztításban.
Az ördögnek és az angyalnak is rá kellett jönnie, hogy feladták egyéniségüket a másik szerelméért cserébe, és nem lett volna szabad a világukra is ráerőltetni a közös elképzeléseiket.
Így az ördög - bár fájó szívvel - de büszkén állt a pokoli hadsereg élére, ahol örömmel üdvözölték urukat ismét. Megtiltotta katonáinak, hogy bántsák az angyalt, de más angyalok pusztulásának nem szabott gátat.
Az angyal egyedül maradt az ő világában. A többi angyal haraggal fogadta. Úgy tekintettek rá, mint a rossz elhozójára, ezért kitaszították a mennyország kapuján.
Egy angyal zuhant le a földre. Mindkét szárnya eltörött... Egy olyan világból jött, ami száműzte őt, ami nem tudott megbocsájtani.
|
