Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2020-10-13
Hogyan irányíthatjuk az érzéseinket, hogyan változtathatjuk meg a gondolkodásunkat? Mitől függ az, hogy mit érzünk, hogyan reagálunk a történésekre/ingerekre, hogyan gondolkodunk?
Folyamatos összeköttetésben vagyunk a körülöttünk lévő világgal az érzékszerveinken keresztül, a tudatalattink pedig feldolgozza a beáramló információkat. Amióta megszülettünk, az egónk folyamatosan építgeti a személyiségünket az életbemaradásunk érdekében, és minden, amit hiszünk magunkról, a gondolataink, az érzéseink, ahogy látjuk a világot, az innen ered.
Mit nevezünk tudatállapotnak?
Ha ezt a szót halljuk, valószínűleg hamarabb jut eszünkbe negatív asszociáció, mint pl. a tudatmótosító szerek, vagy zavart tudatállapot, mint valami olyasmi, amit a saját életünkkel össze tudnánk kapcsolni.
A tudatunkkal ismerjük meg a világot az egónk szűrőjén keresztül.
Az, amit felismerünk, érzékelünk, felfogunk, hatással van ránk, és ezt a hatást az egónk befolyásolja - minden, amit eddig tapasztaltunk, vagy megtanultunk, azt - nem tudatosan, - de beépítettük a személyiségünkbe, viselkedésünkbe.
Mivel tudatosan nem vagyunk képesek feldolgozni az összes bejövő információt (gyerekkorban a tapasztat hiánya miatt se), ezért az egónk segített helyettünk (bizonyos szinten a saját éredkünkben) Eldönteni, hogy nekünk mi a jó, és a mi a rossz. Mi pedig egész életünkben hittünk neki, számítottunk rá, követtük az utasításait, és abban a tudatban éltünk, hogy az elveink, a gondolataink, érzéseink mi vagyunk, mi ilyenek vagyunk - hiszen azonosultunk az egónkkal. De valójában végig az egónk irányított minket, miközben a saját vágyainkat nem tudtuk érvényesíteni.
S csak egy példa hogy lássuk, miért nem a legjobb megoldás, ha a gyeplő az egónk kezében van, nem nálunk.
Van egy álmunk, amit nagyon szeretnénk elérni, de korábban szerzett negatív tapasztalataink miatt félünk belevágni, és még talán mások sem hisznek bennünk. Ez az (egónk által felpített) önbizalmunkra igencsak rossz hatással van, hiszen úgy gondoljuk, hogy "Mi lesz, ha nem fog sikerülni", "Nem vagyok elég jó hozzá...", "Másoknak sokkal könnyebb". - Vagyis, az egó természetéből adódóan mindig a legbiztonságosabb utat választja, amit már ismer. Ha félünk valamitől, az egónk próbálja visszaállítani a lelki békénket a maga módján, hiszen az sokkal biztonságosabb út, hogyha nem teszünk semmit, hanem folytatjuk az eddigi, megszokott kis életünket.
Nos, az egót nem tudjuk kiírtani, törölni, vagy elnyomni, mert az életünk része. Viszont meg tudjuk változtatni. Nem muszáj azt tennünk, amit ő "ajánl" számunkra. Az is egy opció, de a lehetőség mindig adott, hogy máshogy cselekedjünk.
És végre eljutottunk ahhoz a részhez, hogy de mégis hogyan? Hogyan győzzük le a félelmeinket, hogyan bírjuk magunkat cselekvésre, ha az egónk irányítása alatt tart minket? Hogyan tegyük túl magunkat az érzéseinken, amik visszatartanak bennünket?
A tudatállapot pedig ennél a kérdésnél jön képbe. Korábban említettem, hogy a tudatunkkal fogadjuk be a körülöttünk lévő világot, viszont az egónk befolyásolja, ahogyan értelmezzük.
A tudatállapot azoknak az érzéseknek az összesége, amik jelen pillanatban meghatározzák a személyiségünket, viselkedésünket, gondolatainkat, a belső világunkat. A hangulathoz hasonlíthatnám.
Ha jó kedvünk van, más tudatállapotban vagyunk, mint amikor szomorkodunk valami miatt. Teljesen más a hozzáállásunk alapvetően egy bizonyos tudatállapotban, mint egy másikban.
Az (erősen) módosult tudatállapotok, amiket tudatmódosító szerekkel érnek el az emberek, azok szélsőséges példák a tudatállapotok skáláján, mert olyan érzéseket képesek felszabadítani bennünk, amiket nem, vagy csak nagyon nehezen tudunk elérni józan állapotunkban. Ilyen az alkohol állapotára jellemző gátlástalanság, vagy egy bizonyos tudatmódosító szer esetében a mindenki elfogadása, szeretete.
Ezeket az érzéseket képesek lennénk átélni, de a saját magunk (egónk) által felépített gátak akadályoznak benne.
Sokan nincsenek tudatában annak, hogy érzéseik és gondolataik nem egyenlőek saját magukkal, hanem szimplán csak azonosulnak velük, miközben az igazi döntés az ő kezükben van.
Hogyha valaki bántó dolgot mond nekünk, igazából saját magunkat bántjuk azzal, hogy magunkra vesszük. Ennek több oka is lehet, hogy miért, de minden esetben az egónk által ítéljük meg a helyzetet. Lehet pl. azért, mert mélyen belül igaznak találjuk, és félünk szembenézni az igazsággal. Vagy lehet azért is, mert félünk attól, hogy elveszítjük a másik irántunk érzett szeretetét. De ez mind saját magunkban zajlik le, ezek a saját félelmeink. A mi döntésünk, hogy Hiszünk a másiknak, hogy meggyőzzük magunkat arról, hogy ő bánt minket. De azt is mondhatjuk, ha félresszük az egónkat, hogy nem fogjuk rosszul érezni magunkat tőle. Hiszen, ha nem találjuk igaznak, miért is érkeznénk magunkat rosszul tőle? Ha pedig van benne igazság, nincs okunk megsértődni, egyszerűen csak szembenézünk vele, és ha nem tetszik, változtatunk, vagy pedig elfogadjuk. De bárhogy is döntünk, a mi döntésünk.
A kulcsszó a hitben rejlik, abban, hogy mit hiszünk el magunknak, és mit nem. Minden döntésünket ez határozza meg, hogy miről mi a meggyőződésünk. Az érzések is döntések, amik a hitünk szerinti gondolatokból származnak, és ebből adódik a viselkedésünk.
Ha én elhiszem magamról, hogy nem vagyok elég jó, akkor egy állásinterjún ekörül fognak forogni a gondolataim, és ezt észre is fogják venni. De ha elhiszem, hogy jó vagyok, és az őszinte lelkesedést látják a szememben, az interjúztatót meg tudom győzni.
A gondolataink nagy mértékben befolyásolják az érzéseinket, de ha elkezdjük figyelni magunkat, láthatjuk, milyen gondolatok vannak ránk negatív hatással,és tudatosan dolgozhatunk azon, hogy kicseréljük pozitívakra.
Először is el kell fogadnunk saját magunkat, és megszeretni, mert ha csak menekülünk, akkor benne maradunk ebben az ördögi körben. Ha elfogadjuk, hogy jelenleg ilyenek vagyunk, akkor mások véleménye nem fog számítani. És akkor el tudunk kezdeni azon dolgozni, hogy hogyan változtassunk a megszokott dolgainkon.
|
