Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2018-08-23
Hangosan szól a zongora. Egyre csak játssza azt a szomorú dallamot. A zene kitölti a teret, eljut minden kis zeg-zugba, sötét fiókokba, a parketta réseibe, áthatol a falakon, üres szíveken. Egyre csak szól. Hogy mit dúdol, azt nem tudom. Csak azt, hogy mondani akar valamit, pár szót, vagy százat. A billentyűk csengése halk suttogás, olykor nehéz fájdalom. Ki meghallja, megbabonázza. Megérinti a fáradt lelket, mely megnyugvást remél. Kitekintek az ablakon. Vakító fény töri meg szemem burkát, élet rajzolódik ki a túloldalon. Sötét szobában szól a zongora, a reményről énekel, hátha valaki meghallja. Sakk figurák harcolnak az örökkévalóságig, a por leszállt a lábukra; néma sikolyuk kifesti a képzelet vásznát. A nap fénye beszűrődik, lágyan simogatja a kezet, felmelegíti a fa bútort, amihez hozzáér. Enyhe érzet, mi emlékeztet valamire. Egy érintés, mely melegséget hoz a szívbe. Egy érzelem, mi fájóan ragad magával, majd elcsendesül, ahogy a zongora elnémul, és kihűl a magányban...
|
