|
Mahóka naplója
Bogaram [174279 AL], gazdája Mahóka
2005. április 29.
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/174279
|
2005. április 29.
ZALÁN TIBOR
Avarba ejtett fénykép
kevéske vér mondhatni vércsepp
vércsöpp mondhatni kevésnyi vér
a sorrend fontos lenne itt most
a veszteséget számba véve
(legyen ha bár még vér se volt csak
vér érzetében tetszelgőség)
elmondható a fájdalomról
hogy együtt jár a vérzetével
még akkor is ha nem jár együtt
hogy mennyi a kevéske és hogy
a vércsöpp mennyinél végződik
mikortól lesz folt és mikortól
válik tócsává terjengősen
az nyilván nem csak nézőponttól
függő ingát lendít a bánat
mi szintén összehozható az
említett vérrel ám de ekkor
szó sincs foltokról pocsolyákról
a jel fontos még akkor is ha
mögötte nincsen semmi mert az
üresség ráfed önmagára
nincs benne vér se szétszivárgás
vegytisztán eltüntethető az
érzés maradnak emlék-árnyak
az önfeladás lefedés kis
ravaszkás mágiája ébred
s a színházunk küszöbén állunk
te úgy hogy átcibáltalak már
a szenvedély torzító poklán
remény-hamun és ígérettel
telített órák roncsain és
szeretkezések csarnokain
hol lávafüstben tántorogtunk
egymástól mérgezetten végleg
megértve azt hogy nincs kettőnknek
elég világ hogy együtt éljünk
nem élni mégsem egyszerű most
a taktikára rátalálni
amellyel még túlélhető a
bevallhatatlan veszteség is
a napra nap jön rossz feladványt
fogadni élettervként – ócska
mosollyal mely mint önsajnálat
az undorral lesz így határos
nos élni ezt hiszen tudod nem
a nem-látás hiába kínja
takarja szét a belső látás
elől mi volt és azt hogy még mi
lehetne hogyha más lehetne
lehetne hogy ha más nem lenne
feltételes módban az élet
csak szánalommal visszanevet
magára és üresség támad
nyomában így a lélek nincs – volt
a rába-parti éj sötétje
beissza léptem mintha úsznék
sötét vérben vagy vércsöppben – nézd
nekem mindegy hogy mely arányok
között válik hullává nullává létem
csak nézem fönt az égben mennyi
csillagkép játszik tündökölve
talán megtévedt boldogságom
talán halálom tévedt el fönt
igen most egy szót szólni kéne
e szót hiába váró őszben
avarba ejtett fényképen az
arcot kivenni és ujjbeggyel
csak annyi érintéssel lenni
ahogy megérint most a semmi
vörös boros pohárból pár csepp
villányit inni érintésül
s a száj szélén a könnyű két csepp
nem tudható még sejthető sem
hogy élt egy ember hol volt nem volt
nem látta senki pusztulását
nem vette észre rajta senki
hogy rég nem él csak élt könnyelmű
közegben hogy nevezzem élet
kevéske vér mondhatni vércsepp
maradt utána – annyi sem tán
vércsöpp mondhatni kevésnyi vér
|
Problémás tartalom jelzése
|
