|
Mahóka naplója
Bogaram [174279 AL], gazdája Mahóka
2005. augusztus 18.
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/174279
|
2005. augusztus 18.
Szabó Barna:
NEM A CSILLAGOK
A bágyadt őszi délután vagyok.
A botló nap. Az is bennem sajog.
Meg idelent a gömbölyű kavics,
szikra-kemény kő – Konok magam is.
Amint a nap a hegy mögé merül,
anyám arca kél, fénye szétterül,
messzebb látsz bennem. Nem a csillagok,
a végtelen, mi bennem felragyog.
.............................................
Orbán János Dénes:
NULLADIK SZONETT
miként is nyújtsam át szonettemet
- tizennégy sort, száznegyven szótagot,
ezen rövid meg hosszú lépteket -,
hogy megtudd: önmagamnál több vagyok?
Téli virágként nőjenek ki tán
papíromból a mondatok, szavak,
hogy téged, kit a lelkem úgy kíván,
e virágokkal elborítsalak?
Vagy inkább tetszik, minden sor ha rács,
s a vers kalitka, melyben átadom
- hisz bármi fényes, úgyis csak harács,
egy más világban van a nagy vagyon -
a lelkem, mely a rácson át ha jár,
az széthajlik, de mindig visszaáll?
::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::
Mikó András
(Látom, napok óta...)
Látom, napok óta rám figyelsz.
De mindezt csak akkor látom,
mikor rád figyelek.
És napok óta úgy gondolok rád,
hogy azt mondom magamban:
"Ma sem gondolok rád."
*
a lényegtelen
ideát
merevíti
döbbent,
megtörhetetlen
csendbe
a túlvilági
ideát
*
mezítláb,
véres-végtelenül
tapos a végtelen lényegbe
a vers
felold, átmos
átment magába
- van ennyire kedve(r)s
*
talán hallgatni kellene...
gondolat-mentesen
magány-magunk
csend-mélyén
talán hallgatni kellene...
így élni át,
szótlan döbbenetben,
fagyos-megmeredten
utolsó átélnivalónkat:
halálunkat
*
arca van a sebén
és nem arcán a seb
állandó mosoly
lelkén már nem lebeg
ne tartsd ide
Dide!
*
akár a rohanva leejtett
lopott dinnye-cafatok
a sárban
lapulunk, félünk
várjuk a szent szétnyomódást
a fájdalmas
kereket
|
Problémás tartalom jelzése
|
