Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/174279
|
:-)
”A tűz tárgyalása nem definícióval kezdõdik, ahogy talán gondolnánk. Boerhaave inkább azt hangsúlyozza, hogy a tűz és a fény vagy a hõ közé nem tehetünk egyenlõségjelet, s ezek a jelenségek külön is megmutatkozhatnak. A hõ például elõfordulhat fény nélkül:
[Néhányan] azt hiszik, hogy a fény a tűz csalhatatlan bizonyítéka ... s amint a fényesség csökken, úgy hamvad el a tűz. ... Ám ... ha a vasat azelõtt vesszük ki sötétben a tűzbõl, hogy elérné a vörösizzást, bár nagyon közel van hozzá, nem bocsát ki fényt, de ... ha egy száraz fára fektetjük, szikrákat és lángokat kelt, tehát fény nélkül is lehet tűz.
Ugyanígy hõ nélkül is lehet fény:
Nincs mindenképpen kapcsolat egy test nagy fénye és forrósága között. Mert a téli nap fénye ... olyan erõs hatást gyakorol a szemre, hogy egy idõre el is vakítja, de ugyanilyen körülmények között a heve nem elegendõ ahhoz, hogy megolvassza a levegõben függõ jégcsapokat. ... A nap fényes aranyról ... vagy üvegrõl visszaverõdõ képe olyan csillogó, hogy a szem semmiképpen sem állhatja, de sem érzékelésünkkel, sem a hõmérõvel nem mutathatunk ki hõt, amibõl ismét arra következtetünk, hogy nagy különbség van ... a fény és a hõ, vagy a fényesség és a tűz között.” (Boerhaave a tűzrõl, - Damon Diemente: Boerhaave on Fire (Journal of Chemical Education, 2000. 77. k., 1. sz., 42–47. o.)
Csillagos este... parázs-varázs
Tábortűz. Szikrázik, pattog. Lángok nyaldossák körül a sötétséget és a mellettem lévők arcát meg-megvilágítják. A parazsak szinte vonzzák a tekintetünket. Fölöttünk csillagok. Egyre jobban látszanak, ha feltekintek sorra megtalálom kedvenc, ismert csillagképeim.., s a Nyilas után a Holdat bámulom..., ma nagyon keskeny, kicsit mintha félszegen, félve, vagy inkább aggódva, esetlenül hat/fénylik így csonkán, de mégis az jut eszembe, hogy biztatón...
A gitár hangjai keverednek az éjszaka – itt kint talán megszokott – hangjaival.
És ebben a nagy teljességben, ami eltölt a tűz mellett, valahogy elrejtőznek a szavak. A gondolatok megszületnek, de nagy részük kimondatlan marad. Belenézzük az izzó parazsak vörösébe, s így rövid életűek, vagy felfele küldjük a csillagos, keskeny-holdas égbolt magasába – s így hosszabb életük lesz. Néhányuk a szikrákkal kipattan hirtelen, egy darabig fénylik, majd elvész az éjszakában... Mégis a fontosabbak a parazsak közt is egymásra találnak. Parázs-varázs fogva tartja őket és eljut tőlem Hozzád, Tőled hozzám, kicserélődnek és mosolyt fakasztanak, vagy még mélyebb nyugalmat keltenek.
Ez így eltart egy darabig. Magunkkal visszük. De marad egy maréknyi gondolat a parazsak hosszabb fogságában, melyek csak akkor nyerik vissza szabadságukat, s jutnak el végre hozzánk, ha egy újabb csillagos estén, újra túbortüzet ülünk körül, és a vidáman pattogó tűz körül, egymás társaságában „kinézzük” őket a parazsak fogságából.
|
