Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/4381
|
2004. november 21.
Üdvözlet Mindenkinek!
Nos, először is le kell szögeznem, hogy eleinte idegenkedtem ettől az egész napló témától. Hogy akkor miért is írok? A válasz rettentő egyszerű; természetesen egy nőszemély vett rá, hogy kezdjem el. De hogy ki is ez a nőszemély? Könnyen kitalálhatjátok. Igen-igen, a barátnőm, akivel már 2 és fél hete együtt vagyunk. Természetesen majd mesélek róla is. :)
Na, de akkor vágjunk is bele a közepébe, és lássuk, mi is történt ma!
A netfüggő emberkékkel (mint velem is) előfordul, hogy esténként elhatározzák: "igen, most időben lefekszem, és nem alszom át a holnapi napot". Így történt ez tegnap is. Most persze biztosan azt gondolnátok, hogy ez nem jött össze. Dede! Időben lefeküdtem, éjfél előtt pár perccel. Viszont az elhatározás másik felét már nem igazán sikerült beváltani; "hajnali" fél 11-kor már sikerült is felkelni. Na, de azért ha fáradt az ember, megérdemel - legalább hetente egyszer - egy kiadós pihenést. :)
Aztán persze szokás szerint következett a reggeli, ami persze nem volt túl kiadós, mivel már készült a fincsi ebéd: húsleves, krumplipüré, boros-mustáros, sült csirkecomb. ;)
Reggeli után-ebéd előtt, majd ebéd után is tanulás, merthogy azt is kell néha. Főleg, hogy így a szorgalmi időszak végének közeledtével igencsak megszaporodnak a ZH-k. Ráadásul természetesen a 7 ZH-ból 6-ot ugyanazon a hétre kell ütemezni, éppen ezért nem árt időben elkezdeni készülgetni. Éljen a felsőoktatás! :) No, mind1. A mai téma igen kellemes volt: nyelvek és automaták (Cook-Younger-Kasumi és Early-algoritmus). Tudom, borzasztóan hangzik. Pedig nem is nehéz, csak meg kell érteni, hogy működnek, és már megy is. Egyelőre ennyit a tanulásról. Szerintem már ez is sok(k) volt. :)
Délután pedig sofőrt játszottam, ami nem feltétlenül baj. Sőt. Úgyis olyan ritkán vezetek, jó volt egy kicsikét kocsikázni a Volkswagen Polonkkal. A másik oldala a dolognak, hogy nem túl vidám volt az apropója útunknak; szüleimmel nagymamit látogattuk meg nagynénéméknél. Szegényke elég idős, gyengécske, ráadásul betegeskedik is. Kicsit rossz belegondolni, hogy a mi szüleink, és mi is átéljük ezt. De hát ez a természet rendje, megöregszünk és majd utódaink veszik át a stafétabotot.
A látogatás után természetesen leültem a gép elé, aztán irány az MSN. És hogy kivel beszélgettem? Na, kettőt találhattok! Természetesen a tevém feleségének gazdijával, aki nem más, mint szívem választottja. (Oh, milyen csodás mondat lett.:)
Na, szóval Ő az, aki rábeszélt, hogy fogjak bele a naplóírásba. És hogy jól tette-e? A döntést Rátok bízom! Ha tetszik az irományom, nézzetek vissza legközelebb (holnap) is!
_____________________________________________________________________
Nos, ez már a mai napi (nov. 22.) beszámolóm. A fenti sorok a tegnapi napról szóltak, csak hát ugye lecsúsztam vagy 4 perccel az éjfélről. Így jártam... :)
Szóval a mai nap is úgy kezdődött, ahogy bármelyik másik; a keléssel. Aztán szokás szerint duplaórás nyelvek és automaták élvezet a gyakorlati fajtából, rohanás az anyaggal, mert le vagyunk picit maradva stb. Aztán mennem kellett volna bérletet venni a szülőknek. Hát nem otthon maradt a pénztárcám?! Húzás haza, pénztárca a zsebbe, irány a buszvégállomás. De onnan hazajutni... Imádom a debreceni helyi buszközlekedést, 1 busz kimaradt. Időközben Ancsa már csörgetett, hogy fenn van a chat-en (mer'hogy néha oda is járok, ha MSN-en nem tudunk beszélni; amúgy ott is ismerkedtünk meg, mármint chat-en). Na, végül nagy nehezen hazaértem, de nem sikerült beszélni, csak annyit, hogy majd este beszélünk, vagyis találkozunk, megyek hozzá. Aztán úgy is lett. Még két óra remek nyelvészkedés (és automatáskodás... :), majd nyomás a csoporttársakkal a buszmegállóba. Igen-igen, indultam Ancsáékhoz, aztán persze meg is érkeztünk. Mire feleszméltem, Ancsa már karjaim között volt, két puszi után érkezett a jól megérdemelt csók is. Kicsit megzavarodtam, de majd megszokom. Szóval szerelmem üdvözlése után elköszöntem a srácoktól, és kéz a kézben Ancsáék felé vettük az irányt. Ettünk fincsi palacsintát, angoloztunk, együtt megnéztük a Bagi-Nacsát meg ilyenek. Eddig szerintem ez volt a legszebb esténk együtt. Ezután hamarosan indulnom is kellett haza. Út közben felbukkant a találkozáskor megtörtént apró félreértés, de remélem, ez minél hamarabb tisztázódik, mert nem akarom elveszíteni a szerelmemet!
|
