Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/4381
|
2004. november 26.
"Jó estét nyár, jó estét szerelem!"
Hátööö... Nem tudom, hogy jutott ez most eszembe, ugyanis nyár semmiképp sincs, na de szerelem viszont már annál inkább :) Na, de egyelőre maradjunk a formaiságoknál.
Hajnali fél 6-kor csipogásra ébredtem. Nem, nem véletlen maradt úgy az ébresztő, ekkor akartam (vagy ekkor voltam kénytelen) felkelni, mivel a naplóírás tegnap olyan hosszúra sikerült, hogy a tanulás elmaradt. Na, nem kell itt komoly tanulásra gondolni, csak kb. félszáz (de lehet, hogy száz) angol szót kellett kiszótáraznom a "health" témakörből. Persze hülye azért nem vagyok, mondhatnám "többet ésszel, mint ész nélkül", nem nyomtatott szótárral kezdtem a munkához, hanem a http://szotar.sztaki.hu/angol-magyar webes szótárral. Mindenkinek tudom ajánlani. :)
Gyors reggeli után irány a suli. Mivel az egyetem távolabbi épületébe kellett eljutnom, meg hát nem is volt a legmelegebb, ezúttal busszal mentem. Csodák csodája, most pontosan beértem fél 8-ra. "Brrr! Hogy lehet ilyen korán egy óra?!" - kérdezhetik sokan joggal. Hát, ez van, hetente egyszer csak ki lehet bírni. Legalábbis még élek, amint látszik.
Szóval társalgás órával kezdtem és fejeztem be a napot. Semmi említésre méltó dolog nem történt, megint vettünk csomó szót, megbeszéltük a házit, meg csináltunk valami szövegértési feladatot. Rájöttem, hogy van még min fejlesztenem. :)
Ezután beköszöntött a hétvége. Alighogy hazaértem, Ancsa csörgetett, fent volt chaten. Felléptem én is, 2 órát dumcsiztunk, kiderült, hogy az utolsó órájából csak 15 perc lesz megtartva. Úgy is lett. Ma fél órával korábban tudott indulni, és - gondolom, senki számára nem meglepő módon - fél órával hamarabb is érkezett. :) Igaz, egy megállóval később tudott csak leszállni a buszról, mert a sofőr annak ellenére, hogy jelezve volt, szépen eltűzött a megállóhely mellett. Szeretjük a távolsági buszközlekedést (is).
Na, és ma aztán megvolt a nagy találkozás: Ancsa és tesóm barátnője (Viki) megismerkedtek. Ma nem túl sokat tanultunk, csak egy kis magyar házi volt, az angolt még órán megcsinálta szerelmem. Ügyi, mi? :) Na, úgyhogy inkább zenét hallgattunk, közben előkerült egy-két régiségem (ellenőrzők, levelek stb.), azokat nézegettük. Ja, meg meg akartam mutatni a bélyeggyűjteményem is. De közbejött valami kis probléma. Na, vajon mi? Hát, persze! Nem találtam meg. :( Na, mindegy. Majd talán legközelebbi alkalomra előkerül valahonnan. Végül, de nem utolsó sorban, eszembe jutott egy gyerekmondóka (a "Hóc, hóc, katona" kezdetű), nem jutott eszembe a folytatás, így hát rákerestem google-ben. Aztán találtunk sok-sok versikét, azokon szórakoztunk, nosztalgiáztunk. :)
Nagyon szép nap volt ez a mai. Az ilyen napokért él az ember. Azoknak, akik még nem találták meg az igazit, kitartást kívánok, én is kitartottam, meglett az eredménye. Nem lényeg, hogy hol ismerkedtek, az a fontos, hogy ne adjátok fel, keresgéljetek, ismerkedjetek, sose lehet tudni, mikor akadtok rá a nagy Ő-re.
Hát, mára röviden ennyi. Annál is inkább, mert reggel kelnem kell. Igen-igen, megyek szerelmemhez, gondolom, nem volt nehéz kitalálni. Természetesen majd mesélek is.
Csók, puszi, pacsi, pá, csá, cső - kinek mi tetszik, kinek mi jár, és ki mit szeretne.
|
