Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/4381
|
2004. november 23.
Újra itt ülök a gép előtt, és nagy erőfeszítések árán megpróbálom felidézni, mi is történt velem ma.
Szerencsére nem kellett túl korán kelnem, bár már az óracsörgés előtt felébredtem a nyavajás radiátor kattogására :( De azért fél 8-ig csak szundiztam. Aztán felkeltem, bekapcsoltam a gépet, és legnagyobb örömömre Ancsát az MSN-en találtam, beszélgettünk pár percet. Kicsit meg is nyugodtam, többé-kevésbé rendeződtek a dolgok. Bocsánatot kért a tegnapiért; nem mintha neki kellett volna, mivel szerintem inkább én voltam a bambulínó, mondjuk én tegnap bocsánatot is kértem.
Suliba indulás előtt megreggeliztem, felkészültem a hosszú napra: készítettem magamnak elemózsiát, amit persze a nagy rohanásban majdnem itthon is hagytam. Ügyi kisfiú vagyok, mi? :)
Utolsó pillanatban beestem az első órára, a képfeldolgozás matematikája gyakorlatra. Szép kis neve van neki. Ebből ma be is fejeztük a féléves anyagot, megbeszéltük, hogy a jövő heti macerában milyen típusú feladatok lesznek. A hivatalosan 1 óra 40 perces gyakorlatot rekord idő alatt, 40 perc után befejeztük, aztán páran elmentünk az egyik egyetemi könyvesboltba nézelődni. Nahát, és mit láttam?! Valamiféle zenei CD-t. Nem is akármilyet! Ez volt ráírva: "Tigrincs". És hogy miért mesélem mindezt el? Mert én vagyok a Kígyóbűvölő kistigrincs, Ancsa pedig a Kiskígyócskám. A szemeimmel szoktam elbűvölni. Szóval felkeltette az érdeklődésemet ez a CD-t, állítólag valamiféle lassú, elektronikus zenét rejt, de majd utána járok. :)
A következő óra operációkutatás. Na, nem kell megijedni, semmiféle műtétről nincs szó. :) Ha valaki nem tudná, ez a matematikának egy ága, amely közgazdaságtani problémák megoldásával foglalkozik. És ha már itt tartunk, elárulom azt is, hogy milyen suliba járok, merthogy eddig erről nem is esett szó. A Debreceni Egyetem programtervező matematikus szakán vagyok harmadéves. Szóval ezen a bizonyos órán mindenféle nemlineáris, kétváltozós függvényekkel foglalkoztunk. Ezeket úgy lehet elképzelni, mint valami háromdimenziós térbeli görbefelület.
Ezután még szörnyűbb óra következett: programozáselmélet. Benne van a nevében is, hogy eléggé elméleti dolog. Gyakorlati hasznát aligha látjuk. Tök formális dolog. De mié' kell ezt nekünk megtanulni?! Na, ehhez aztán totál nem volt hangulatom, és csak jegyzeteltem, nem is próbáltam megérteni, mit ír a tanár a táblára... :)
Eme rettentően kimerítő óra után szükség volt egy kis frissítőre, így hát célbavettem a kávéautomatát, ittam egy jó kis cappucinot. Aztán hogy kerek legyen a nap, befejezésül még egy képfeldolgozás matematikája óra, ezúttal előadás. Rekord létszámú hallgatóság gyűlt össze ma is, ezen a rendkívül népszerű órán, voltunk vagy 15-en a 100-as teremben. Mondanom sem kell, ez az óra is remek volt, de legalább nem volt időm elaludni a nagy jegyzetelésben. Szorgosan körmöltem, ahogy az egy kistigrincshez illik. :)
Végre elérkezett a vég, mármint a suli vége, indulhattam haza. Kilépek az ajtón, megcsapott a hűs szellő, aztán amint kiértem az eresz alól, az eső is. Remek volt kabátban, esernyő nélkül hazasétálni. Imádom, amikor a kezemen folyik végig az eső, ráadásul a hideg szél még ki is fújja. Mire hazaértem lefagyott a kezem (na, de szerencsére nem szó szerint), szép piros volt, mint a frissen sült pecsenye. Kicsit kiolvadtam, megvacsiztam, ami tulajdonképpen estebéd volt. Aztán szokás szerint felléptem MSN-re. Beszélgettünk egy keveset szerelmemmel, aztán elment pancsizni, de a tesója (egy öccse van, Jocinak hívják, másik nevén Majomparádé:) elfoglalta a gépet. Így jártunk. :( Ma nem túl sokat beszéltünk. Sőt, szerintem nagyon is keveset, de remélhetőleg hétvégén majd bepótoljuk a lemaradást...
|
