Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/4381
|
2004. november 24.
Ismét eltelt egy nap, újra itt vagyok. Ma is elég mozgalmas napom volt.
Sajna ma időben kellett kelnem, mert fogorvoshoz mentem. Kimásztam az ágyból, nekikezdtem készülődni: tisztálkodás, öltözés, reggeli. Eddig még rendjén is volt a dolog. Igen ám, de amikor indultam volna, eszembe jutott, hogy itt lenne az ideje előkeresni a bakancsomat. Ja, és persze fogorvoshoz illik frissen mosott fogakkal menni. Így hát a keresgéléssel és a fogmosással eltelt az idő. Elkésni még nem késtem volna, csak hát még kellett pénzt kivennem a kártyámról, mert a pénzt, amit a fogorvosra kaptam szüleimtől, elköltöttem Republic CD-re, a legújabb albumra, a Mohikánra. De megérte, azóta már rongyosra hallgattam. :)
Szóval elsétáltam a buszmegállóba, és csodák csodája, időben megérkezett a busz. Hát, ez mindjárt gyanús lett, túl nagy tökéletesség; olyasféle vihar előtti csend. Aztán nemsokára meg is érkezett a "vihar": rettenetes dugóba keveredtünk. Sajna nem volt nálam dugóhúzó :) , úgyhogy nekem se kellett több, egy megállóval hamarabb leszálltam a buszról, mint ahol kellett volna. Elsétáltam a bankba, majd onnan vissza a fogorvoshoz.
Egy kicsit elkéstem a dokitól, de sebaj, mint elmondta ő is belekeveredett a dugóba, szóval nem lepte meg a dolog. Tehát munkához is látott, betömte két fogamat, aztán megbeszéltük a következő időpontot. Hazafelé óriási szerencsémre nem kellett sokat várni a buszra.
Hazaértem, szótárazgattam egy kicsit angolházi gyanánt, aztán elsétáltam szakadó hóesésben és szélben a volt sulimba az ebédemért. (Ott tanít anyum, az ő kajáját hordjuk haza a menzáról.) Megkajáltam, és pár perc múlva már indulhattam is órára.
Operációkutatás előadással kezdtem, remek volt, kár, hogy majdnem elaludtam. :) Szerencsére 20 perccel hamarabb befejezte a tanár a mondandóját. Mivel egy magyar nyelvtan óra elmaradt nagy bánatunkra, volt egy kis szabadidőm, elmentem a pulmonológiára gyógyszert meg szemcseppet kiíratni. Most joggal vetődhet fel bennetek a kérdés, hogy miért tanulok én magyar nyelvtant? Igen, tényleg azt írtam, hogy programtervező matematikus vagyok, azonban emelett angol szakfordítói szakra is járok. És hát ugye egy szakfordítónak jó kell ismernie az anyanyelvét és annak sajátosságait. (Hú, most hogy megdicsérne a magyartanár, ha ezt olvasná! :)
A következő óra társalgás volt. (Na, persze nem magyarul, hanem angolul. :) Ezelőtt még maradt egy kis szabad időnk, ezalatt csoporttársakkal átnéztük, megbeszéltük az előző órai szavakat, kifejezéseket. Társalgáson épp az egészség-betegség témakörét tárgyaljuk. És micsoda véletlen: Kiskígyócskámék (gy.k.: Ancsáék) is pont ezt veszik. :)
Ennyi volt a suli mára, hazasétáltam, vacsiztam (vagyis estebédeltem), leültem a gép mellé és vártam szerelmemre MSN-en. De csak nem jött. Aztán meguntam a várakozást, írtam Neki SMS-t, hogy jöjjön már, mert nagyon hiányzik. Épp fürdött. Hmmm, de jó lett volna Vele fürödni. :) Pár perc múlva meg is érkezett, megint nem valami hosszú időre. Arra éppen elég volt, hogy megcsináljuk az angol háziját, és váltsunk pár szót a mai napról. Hát, ma este is ennyivel kellett beérnünk... Ezek a fránya tesók, meg szülők... Sose hagyják rendesen kibontakozni az embert! Nincs igazam? :) Na, nem baj. Majd hétvégén bepótoljuk... Nem-nem! Nem az MSN-ezést! Majd élőben. Egymás fülébe sutottogunk szépeket ;) Addig is megpróbálom átvészelni a hátralévő bő másfél napot.
|
