Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/140825
|
béjbim wejszei (kiss :$)
Límm: HALÁL
H angtalanul suhan mögéd,
A jkával keserűséget önti beléd.
L ándzsát szúr a szívedbe,
Á ldást hoz ezzel életedbe,
L egyőzőtt sebes testedre.
:Üweg darab
Egy hideg téli napon, Temetőbe menet, Egy lány talált az uton, Egy apró üveget. Az útszélén találta, Vértől megtisztogatta, Majd zsebre tette, De elő kellett hogy vegye. Percegig nézte részeit, S erébe véste éleit. Lány forró vére csordogált rá S tárt karral várta a kórház. Fehér falak, Vakító fény. Csuklóján varrat, Barátja nyoma helyén. Felpattant Az üveget kereste, De hű társát, Sehol se lelte. Egyedül maradt az ismeretlen világban, Hol mindenütt csak nyomor van, Hol mindenkiben az ellenséget látta, Mert nem hagyták bekében menni a halálba. Elszökött a házból,temetői útra, Hol barátját kereste ujra,meg ujra. S a vércseppeket követve, Rátalált az apró üvegre. Boldog volt, hisz megtalálta, Kiben élete értelmét látta. Körmével védte emberektől, Kik ki akarták csavarni kezéből. Az idő elszállt, A lány mindig az üveggel járt. Percekig nézte éleit, De vagdosásnak már nem látta értelmit. Hideg téli napon, Temetőbe menet, Én voltam a lány, Ki találta az üveget.
:Bjigínek (1ik legcebb wejsze)
Tudom, hogy életedben sok a szenvedés, De ne hidd, születésed merő tévedés. Ne hidd, hogy jövőd reménytelen, Bízz magadban, esély mindig terem! Mikor bukott angyalként rogysz a földre, S gondolataidban ott lebeg a halál tőre, Legyen előtted fájdalmas arcom, Jusson eszedbe:en ezt nem akarom! Összetörték szíved, jol tudom, En voltam tamaszod nehez napjaidon. Bízz bennem, igerem nem hagylak el, Örökké melletted leszek meg ha nem is kell!
:Depresszió (kedwencem)
A Barátság megszűnt, de nem is létezett A Szerelmed is csak játszott veled Hiába minden amit életedben tettél S a bukott angyal most te lettél. Mint sötet alagút vegen a fény Előtted is ott ragyogott a remény Ám fény s remény mindketten meghaltak Mikor barátaidért könnyeid hullottak. Fény s remény nélkül élőhalott lettél Már rideg szemekkel bámulsz az emberek felé Gondolataid egy ködös, téli temetőbe visznek Hol egy sírra fekete gyertyát tesznek. Te némán nézed a gyászoló tömeget, S a fekete rózsás sírbolton megpillantod nevedet Keresni kezded azokat akik miatt szenvedsz De nem látsz mast csak akiket szeretsz. Egy könnycsepp születik újra szemedben Te azonban nem hagyod hogy sokáig éljen Ajkadhoz érve mohón, büszkén lenyeled S a csepp és magányod sós ízét érzed. Hirtelen egy ismerős hangot hallasz -Mit ettél ma?! Semmit?! Hát majd kapsz! Most már tényleg elég volt, betelt a pohár Életednek véget kell vetned, nem bírod tovább. Felpattansz, az ágyadhoz rohansz S kikapod a kést, mely ott lapult párnád alatt Majd szívedbe döföd semmi perc alatt A fájdalom es megbánás végigszalad rajtad. Mutter ordibálva épp betoppan szobádba Hol reményvesztett,véres,gyilkos lánya várja Ilyedten látja 'kislánya' miként megy kárba S sírva ordibálja: Mit tettél te gyáva?! Te pedig arra gondolsz:Miért is értenéd?! Nem téged hagyott el szerelmed, barátnéd Nem benned ölték meg az emberi lényt S te nem akarsz meghalni, s látni itt a vég! Majd véreddel a falra vésed utsó pár szavad Hogy később el ne felejtsék azt S a véres betűk ma is ragyognak szobád oldalán: Ami elmúlt soha nem jön vissza már!!! Ekkor elhomályosul előtted a világ Időd most lejárt, a gépezet leállt S halálod küszöbére lépve Belátod: Egyszer mindennek wége!!!
a köw. wejszet nyem Lím íjta.. hanem nemtomki de kuwwa jó
|
