Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/140825
|
wers....
Mikor azt mondtad szeretsz, egy álmom valóra vált,
Most már nem lehetsz velem, szívem hozzád kiállt.
Nem értem még mindig, hogy miért így lett vége,
Isten ha létezik, mondja már meg miért tette!
Te és én pár napja még elválaszthatatlanok, egyek voltunk,
S most oly hihetetlen nekem, hogy már külön utakon járunk.
Én voltam a hülye, mert elmondtam mit érzek
Irántad, s hogy másképp szeretlek attól félek.
Kicsiny szíved világa ekkor összeomlott,
Szemed fájdalom cseppeket ontott...
Feldúltan pattantál a földről mellőlem,
Hiába ordítottam: 'Ne menj el tőlem!'
Te nem hallottad, mentél a fejed után,
Könnyeidtől vakon rohantál az utcán.
Nem mertem utánnad menni, hogy bocsánatot kérjek,
Jobbnak láttam ha lelkünk külön utakra téved.
A hóba zokogva rogytam a tehetetlenségtől,
Féltem, hogy őrültséget csinálsz keserűségből.
Most is tépem magam, amiiért ott maradtam,
Baj lesz, ezt éreztem sőt nagyon jól tudtam.
Erőt gyűjtve elindultam az úton, merre futni láttalak,
Amelyiken annak idején először megpillantottalak.
Eszembe jutott az első közös óránk, együtt töltött napok,
Minden boldognak tűnt de az élet most is becsapott.
Könnyeimmel küszködve kínzó emlékek elől rohantam,
Merre mentem nem láttam, csak mikor testedbe botlottam.
Holtan feküdtél az úton, véresen, mocskosan,
Egy kamion elé kivetetted magad, miattam.
Most sírodon ülve, tudom, hogy csak téged szeretlek,
Emlékembe zárlak, igérem sosem feledlek.
Hiányod felemészt, nélküled semmivé váltam,
Bár eddig is a világban csak egy porszem woltam.
Fájdalmam szavakba önteni nem lehet,
Életem nélküled értelmetlen lett.
Megpróbáltalak levegőnek nézni,
Rájöttem levegő nélkül nem tudok élni.
Ahogyan te eldobtad életem értem,
Én is feladom létem érted.
Őrülten szeretlek, sírod ki kell ásnom,
Koporsód lesz az én halálos ágyam.
Késem szívemhez emelve egy utolsót ordítok:
"Félj csak élet, egyszer még mindent megbosszulok!"
Tőröm bőrömbe mártom, vérem arcodra hullik,
Testem a testedre, kezem a kezedre esik.
Egyek lettünk végre, valahol a halálban,
Örökre szeretjük egymást a túlvilágban....
ßy:Eli /2005.03.02.
hijánydzasszz.......
|
