Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/140825
|
A halál alattomosan jött...
A halál alattomosan jött...
...alattomosobban mint azt bárki gondolhatja...gyorsan jött és nem szólt senkinek...megmarkolta a beteg szívét, jéghideg érintésére megfagyott a szív...már nem dobogott, nem élt többé...lassan jött, hirtelen támadott...talán csak ő tudta...érezte...de fel volt már rá készülve...?Nem gondolt bele, milyen iszonyú szenvedést hagy hátra azoknak, akik szerették, akik igazán, őszintén szerették...csak nem mondták talán soha...S a halál csak nézte...nézte mint tűnik el Belőle egy élet...mint tűnik el egy pillanat alatt sok-sok év...senki nem veszi észre...nem vennék észre, hacsak meg nem hallanák azt a hangot...azt a szünet nélüli sikolyt...a halál hangja...és milyen szép volt az az egyenletes, halk pittyegés...és milyen ijesztő ez most, a halál sikoly, csak azt hallani, senki nem szól...Aztán a semmiből egy könnycsepp csordul ki...tudom legszívesebben oda mennének, kitépnék azt a gépet onnan, eldobnák, nem vennék tudomásul...csak azt a hangot ne halljam meg soha...ha már én halok meg, már nem hallom úgysem...Csak az a hang, behatol a szívükbe, lelkükbe...de nem lehetnek egyedül..bejön az orvos, az, aki nem tudta megmenteni, és csak annyit mond,:-Sajnálom...és te nem tudod hova tenni...hiszen előbb még élt, mondod magadban kétségbeesetten...mosolygott, nevetett, beszélt...és ránézel...látod, hogy mosolyog...ott van, arcára fagyva, az már ott lesz örökké, senki soha el nem tüntetheti...és megtört lelked új erőre kap...tudod, hogy nem szenvedett, nem volt jó már így élni Neki...talán veled álmodott éppen, mikor a halál megérintette...és már tudod, mért mondják mindig azt: csak csendben elaludt, nem érzett semmit...szíved mélyén tudod, hogy így van, ennek így kellett lennie...úgysem tehetsz semmit...csak mért nem Én haltam meg, mért...?Talán így kellett lennie...mostmár ezt is tudod, mennyi az, egy pillanat, egy élet szállhat el vele...már csak azt nem tudod, az fáj, mért nem mondtad Neki, soha: Szeretlek...
*
Ó mond,hogy bűnöm súlya sóhajként elszáll
Áldott fényed útjáán
Add,hogy alvó gyilkos ösztöni mérgem
Szunnyadjon tovább
Romlás közt is kérlek,halljam mindig
Elmém tiszta hangját
Add,hogy csókok közt és kételyek szárnyán is
EMLÉKEZZEM RÁD!!
*
Éjjel eltűnt a hold gondoltam álmosan
biztos a magány nyelte el...
Pár perc néma csend,csak gondolatom játszik
álmos szememmel.....
*
UTÁLOK MÁR ITT LENNI, WIGYÉL EELL :'(
kapjátok be..
|
