Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/140825
|
...killing lonelliness...
Néhány esti fény...
A körúton hideg szél tépi az ágakat,
Egy üveg hang hozzám ér.
Én bízom benne majd, hogy a hajnali fénnyel
Jössz, és csendben átkarolsz. Majd halkan
Elmondod, hova viszel.
Várom, hogy eljössz,
Itt vagyok rég,
Megfogom a szárnyad,
Minek fék,
Veled az úton,
Ragyog a fény,
Én fogom a szárnyad,
Emelj még!
Néhány halk zörej (ez a kezemről a lánc)
A körúton a földre hull...
Az arcom hófehér, de szemeimben Te ragyogsz.
Én bízom benne majd, hogy a hajnali fény majd hoz...
...és csendben hozzám érsz.
Majd halkan elmondod hova viszel!
Black-Out_:_A körúton
*
Egy ujabb éjjel, hé, a levegö valamit hoz felém
a vérpezsditö széllel, messze járok már.
Testemre fátylat borit, a köd testedre láncokat..
ez az én hazám.ez az én szívem,
meg a szabadság, meg a szél,
egy koszos kabát és egy rongyos kalap
meg a kéz, ami a kezedet fogta, most egy cigit markol
és egy törött poharat.
De az angyalok még szépen néznek rám,
mert az Antikrisztus nem én vagyok
és anarchista is régen voltam már.
Várhatsz még rám, várhatsz örökké talán.
Nem kell félned, hisz én sem félek már.
Messze járok az éjszakában, de a lelkem elöbb hazatalál.
Mint én csak megyek, nézek körbe, várok valakire
úgysem mondom el neked, hogy ez a város milyen zaklatott.
még akkor is mikor csend van, a Hold se látszik
a házak fölött, villám cikázik át.
és akkor jönnek a felhők, akkor jönnek a fák,
akkor születik még a tél, akkor születik meg a nyár,
vagy a szél, vagy bármi, bármi ami él
figyeld az éjszaka majd mindent elmesél...
Árnyak_:_Várhatsz még rám
*
se barátok..se boldogság..se ildikee..wagy bármi ami él....csak
"a törékeny testben egy jéggé fagyott szíw..."
felkelsz s arcodra egy mosolyt festessz..ez kell a mindennapi jellemedhez..
hát igen..ennyi wagyok énis..teljesen meghaltam..csak a testem wan még itt.. a lelkem rég eltáwozott..egy szebb,boldogabb wilágba ment..ahol wégre békében élhet..
nehéz így élni,h minden nap ugyanúgy telik...minden nap egyedül wagyok és csak zokogok...és zokogok..ez az egyetlen wigasz..dehát hiába sírok, elmúlik minden, az emlék marad úgyis minden kincsem..de hogy legyen szép? hogy legyen mámor? hogy legyen emlék....ígyis fáj...még mindig...
WIGYÉL EL, HOGY NE KELJEN JÁRNOM A MÚLTBAN!!!
nemtudok egyedül lenni már.....
|
