Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/80634
|
2005. július 8.
Az egésznek az lett a vége, hogy végül én is elaludtam. Legközelebb csak 6 óra tájékán ébredtem fel, Daniel-lel egyetemben, de akkor is a hajtó szavára. A varázsszó: megérkeztünk.
Kinyílt az ajtó s ezzel együtt az inasok hada is ellepte a hintót. Kisegítettek, s egyből körbenéztem. Semmit sem változott a hely: a ház csupán újra lett festve, a tó is megvolt még, egyáltalán minden. Ennek szívből örültem, mivel legalább nem ismeretlen helyre kellett érkeznem; csupán azt sajnáltam, hogy a ház ura más lett.
A csomagokat sikerült sértetlenül levenni a hintóról, s fel is vitték a szobáinkba. Az udvarban rengeteg hintó állt, mely körül hatalmas szorgoskodás folyt. A vendégek nagy részét felkísérték a szobákba, hogy el tudjanak készülni a nyitásra.
-Nekünk is indulnunk kellene!- lépett mellém Daniel.
-Igen, igen.- mondtam kissé elkalandozva.
A lépcső felé vettük utunkat, ahol már várt egy szolgáló.
-Üdvözlöm Önöket Toursban, Mr. Foundenberg birtokán. Az uraság látni kívánja Önöket. Erre tessék!- s karjával az előszoba felé mutatott.
Beléptünk a házba, ahol jól eső hűvösség fogadott bennünket. Nem nagyon néztem szét, mivel nagyjából tudtam, hogy mi hogy néz ki. Nem úgy mint Daniel: tátott szájjal, szinte minden egyes festménynél, tükörszoba közepén megállt, úgy nézett körbe.
-Hogy nem nézel körbe a házban?- súgta oda nekem.
-Ha nem tudnád itt nőttem szinte fel, s lesz elég időnk körbe nézni, ne aggódj.
Nemsokára egy hatalmas ajtó elé értünk, amin a szolgáló kopogtatott, majd belépett. Mi is sorban beléptünk, s ekkor váratlan meglepetés fogadott. A nagy karosszékben Harold Bergond ült, s mosolyogva figyelte a reakciómat.
-Herold bácsi!- futottam oda hozzá, s szinte feldöntöttem, miközben felállt.
-Isten hozott gyermekem! Remélem nem bánod, hogy itt foglak marasztalni egy pár napra.
-Pár napra?- néztem rá kérdő tekintettel.
-Igen, igen. Apád nem említette a dolgot? Pedig küldtem neki még postát is, hogy tudassam vele a dolgot. Mindegy. Mi a válaszod?
-Persze, hogy maradok!- vágtam rá egyből.
-Gondoltam.....-mosolyodott el.
-Csak egy kérdést engedj meg: miért mondta mindenki, hogy Foundenberg, mikor téged Bergond-nak hívnak?
-Tudod Jenna, a családunknak kettős neve van: Bergond- Foundenberg, csak utóbbit inkább mellőzöm, ha lehet.
-Jól megtréfáltatok!
-Minden bizonnyal. De most a legfontosabb a bál. Menjetek fel a szobátokba, s kezdjetek el készülődni. 7-kor szeretnénk kezdeni.
A szolgálóval elöl elindultunk, hogy megtudjuk, hol fogunk lakni. A két legszebb szobát kaptuk meg, közvetlenül egymás mellett.
-Reméljük megfelel Önöknek…
-Viccel?!? Hiszen ez mesés!- ámuldozott Daniel.
Csak nevetni tudtunk rajta, tán innen vette észre, hogy enyhén a nevetség tárgyát képezte.
Fél 7-kor aztán megindult a nagy készülődés. Segítségemre jött egy egész szolgálólány had, akik belesegítettek a fűzőbe. Szinte már majd megfulladtam a szorításában, de muszály volt felvennem. Ezután került fel a merevítő, a rengeteg alsó szoknya, majd a vörös és fekete színben pompázó ruha. Miután minden a helyén volt, már csak az arcfestés és a hajformázás volt hátra. Röpke negyed óra alatt készen is voltam. Daniel is elkészült, s miután felvettem a nyakékemet elindultunk a báli terem felé.
Óriási tömeg gyűlt össze. A legtöbbjét Párizsból már jól ismertük, de akadtak ismeretlenek
is. Ezeknek Harold bácsi bemutatott minket, s vagy beszélgetést kezdeményeztünk velük, vagy
odébb álltunk. Térültünk-fordultunk a tömegben, de én egyre csak a titokzatos férfit kerestem.
-El kell, hogy jöjjön!- mondogattam magamban.
Hamarosan elkezdődött a bál. Bevezetésként az érkező vendégeket név szerint bejelentették,
mikor beléptek az ajtón. Mikor mindenki bekerült egy nyitótáncot táncolt a jelenlévők egy része, s közben, akik tartózkodtak a mulatságtól azok az asztalokra terített étkek közül tudtak választani. Volt mindenféle, a sült malactól, a sajtkülönlegességeken át a legkiválóbb borokig.
Szívesen ettem volna belőlük egy-két falatkát, de rengetegen hívtak táncra, s ilyenkor illetlenség lett volna visszautasítani. Úgy a tizedik táncra kérés után már tényleg pihennem kellett egy kicsit. Egy székre leültem, s onnan figyeltem a tömeget. Eszembe jutott, hogy Daniel is rendesen eltűnt, nem is láttam szinte az egész hátralévő időszakban.
-Vajon hova lett?- tűnődtem magamban.
Elviselhetetlen hőség támadt a teremben így úgy döntöttem, hogy kimegyek egy kicsit a teraszra. Kint kellemesen hűvös idő fogadott, s nem is volt kint senki sem. Rátámaszkodtam hát a kő korlátra, s úgy néztem a szél borzolta fákat. A hold megvilágította tavat figyeltem, amint a falevelek bele hullnak, s gyűrűket rajzolnak a vízbe. Ám hirtelen valaminek az árnyéka eltakart mindent. Tudtam, hogy ő az. Lassan lesétáltam a lépcsőn a tó irányába.
-Már vártam magára- mondtam, mikor odaértem.
-Reméltem- hangzott mosolyogva.
NEM FÉR KI :D
|
