Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/307715
|
2006-10-10
Üdv
A mai nap is szokásosan szar volt mint egy ideje már minden nap az. Elegem van az iskolából, a sok tanulásból meg a tanárokból is. Nincs olyan nap hogy egy tanár ne bassza fel valamivel az agyam. De nem csak a suliból kezd elegem lenni, hanem az életből is. Mostanában egyre többet gondolkodok azon, hogy tulajdonképpen mi is az én életcélom?! Mert eddigi életem során nem értem el semmi kimagaslót, sőt az utóbbi 1-2 évben minden katasztrofálisan alakul. Kezdve a személyes dolgaimtól egészen a családomig... Csupa-csupa szörnyű dolog. Szinte semmi értelme sincs az életemnek, hisz összegezve mindent én csak egy nagy rakás szerencsétlenség vagyok, semmiben nem vagyok átlagon felüli, sőt nem egy dolog van amiben átlagon aluli vagyok. Nincs egy olyan barátom se, akinek bármikor bármit elmondhatnék, igaz ki az a hülye aki kíváncsi lenne a hülye dolgaimra... Szerintem az öngyilkosságon is csak azért nem gondolkoztam még el, mert tudom hogy ha megtenném, abba anyukám belepusztulna. Éppen elég volt neki túltennie magát apukám halálán, nem hiányozna neki még egy tragédia, meg nem is szeretném hogy egyedül maradjon. Így is olyan szar kettőnknek élni ebben a nagy házba, ráadásul beszélgetni is jobbára csak este vacsoránál szoktunk, mert szinte alig van itthon, annyit dolgozik, és mindezt azért teszi hogy nekem jobb legyen majd ha felnövök.
Ma is mikor kimentünk a temetőbe apukámhoz, megdöbbenve tapasztaltuk, hogy annak a koszorúnak, amit 3 nappal ezelőtt vittünk csak hült helye volt csak. És ez már nem az első eset volt hogy ellopták a virágot a sírról. Hogy lehetnek egyes emberek ennyire erkölcstelenek, hogymás sírjáról lopkodják a virágokat. Ha egyszer netán rajta kapnám az illetőt, garantálnám hogy nem úszná meg egy kiadós verés nélkül...
Még az a szerencse hogy van mellettem egy olyan lány akire támaszkodhatok, és segít nekem túltenni magam a nehéz pillanatokon. Habár úgy veszem észre, hogy a mi kapcsolatnuk se teljesen olyan már mint volt ezelőtt mondjuk egy hónappal. Nem az a baj hogy nem szeretem, hanem az hogy nem tudom megfelelően átadni neki ezt a szeretetet, és szerintem úgy érzi, hogy én nem szeretem őt annyira, mint amennyire ő szeret engem. De hát ez csakis az én hibám, nekem kellene ezen változtatnom, de egyszeűen képtelen vagyok rá. Nem tehetek róla hogy ennyire szerencsétlen vagyok, hogy nem tudom eléggé nyilvánosságra hozni az érzéseim iránta. Azt is tudom hogy nagyon keveset vagyunk együtt, ami nagyrészt szintén az hibám, nem szervezünk közös programokat, mert egyszerűen nincs időm rá. Hétköznap mindig van valami elfoglaltságom, hétvégén pedig mindig van valamni teendő a ház körül, egy napon mindig meccs van, meg ugyebár ekkor vannak a szokásos családi látogatások, meg anyuval is csak ekkor tudunk többet együtt lenni. És energiám se sok marad már a hét végére. Meg tudom érteni Szandrát is, ha előbb utóbb elege lesz ezekből a dolgokból és el fog hagyni, de mint mondottam már ez csakis az én hibám. Nagyon szeretnék változtatni a dolgokon, de soha nem sikerül semmi. Most is pl az én hülyeségem miatt nem beszélünk, pedig ő az az ember akit a legkevésbé akarok megbántani, mégis szinte mindig összehozok valami hülyeséget, amiért megharagszik rám. (teljes joggal)
Na nem is untatok tovább senkit szerencsétlen hülye gondolataimmal, inkább megyek aludni mielőtt még valakit sikerülne megbántani valamivel.
Bye
|
