Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/126565
|
Elefántos mese
Ha van elefántos dal, akkor miért ne lehetne elefántos mese? Íme:
Az elefánt álma
Tódormányos, a híres cirkuszi elefánt mindennap labdázhatott, meg tarthatta a karikát, amin átugráltak az oroszlánok, de mégsem volt boldog.
Mindig megtapsolták a gyerekek és perecet meg cukorkát adtak neki, de ő mégis szomorkodott.
Mondogatta is Sziszifuszinak, az elbűvölhető óriáskígyónak:
- Hajaj! Ha tudnád, mikről álmodom én éjszakánként, ha tudnád...
- Szí, szí, szíveszen meghallgatom, ha elmeszéled - sziszegte Sziszifuszi.
- Tudod, arról álmodom én -kezdte el mindig ugyanazt a mesét -, hogy nem itt vagyok, nem etetnek meg, nem zárnak be ketrecbe és nem mondják meg előre, hogy milyen mutatványokat csináljak a gyerekeknek...
- Szí, szí, szíveszebben lennél valahol mászhol?
- Igen - bólintott Tódormányos. - Azt szoktam álmodni, hogy óvodában vagyok vagy játszótéren és a hátamon lovagolnak meg az ormányomon hintáznak a gyerekek. Néha azt is megálmodom, hogy trombitálok nekik. Hallgasd csak meg: Tű tü-tü, tű tü-tü!
- Szí, szí, szívből jövően tudsz trombitálni! - állapította meg Sziszifuszi. - Nagyon ügyesz vagy! Ennek bisztoszan örülnének a gyerekek!
- Bizony, hogy örülnének! És tapsolnának, de százszor ilyen hangosan, mint itt a cirkuszban! -vigyorgott Tódormányos. - Én pedig labdákat vennék elő, színesnél színesebbeket és fellabdáznám őket a felhőkig...
- Szí, szí, színesznél színeszebb labdákat?
- Sőt, még annál is színesebbeket - magyarázott tovább. - Tarkákat meg barkákat, olyanokat, mint a szivárvány...
- Szí, szí, szivárványszínű labdákat szeretnél?
- Igen, és odagurítanám őket a gyerekeknek és körbetáncolnám az óvodát vagy a játszóteret és a gyerekek is táncolnának velem...
- Szí, szí, szinte magam előtt látom, ahogy táncolsz - sziszegte Sziszifuszi.
- Meg is mutathatom! -mondta Tódormányos, majd táncra perdült, és amikor már alaposan kitáncolta magát, megszólalt: - Azt is álmodtam már, hogy virágokat szedtem egy hatalmas réten. Szép virágokat és mindet odaadtam a gyerekeknek, akik a hajukba tették és örültek neki...
- Szí, szí, színesz szírmú virágokat, igaz? - szólt közbe Sziszifuszi. - Olyanokat, mint a szivárvány, igaz?
- Pontosan olyanokat - bólogatott Tódormányos és izgatottan folytatta: - Megálmodtam azt is, hogy vasárnaponként, amikor zárva van az óvoda, elmennénk kirándulni. Felülnénk egy vonatra, ami elzakatolna velünk valahová nagyon messzire, egy óriási hegy legtetejére és onnét megmutogatnám a gyerekeknek az egész világot - mosolygott-, az erdőket, a tengereket, meg talán még Afrikát is...
- Szí, szí, szí... - sziszegte Sziszifuszi, de nem tudott mondani semmit, mert ahogy elképzelte a kirándulást, könnybeborultak a szemei.
- Azután ebédelnénk -mesélt tovább Tódormányos. - Leülnénk egy hosszú asztal mellé, és mindenki azt ehetne, amit csak akar...
- Ti mit diskuráltok már megint?! - kiáltott rájuk a cirkuszigazgató. - Már rég aludnotok kellene, ti meg itt diskuráltok, mi?! Tegnap is diskuráltatok, tegnapelőtt is, ráadásul még ma is, mi?!
- Én csak az álmomat akartam elmesélni Sziszifuszinak - mentegetőzött Tódormányos.
- Az álmodozás az megy, de a mutatványokat nincs kedved megcsinálni, igaz?! Majd én teszek róla, hogy ne diskuráljatok! - kiáltott az igazgató.
- De hát én csak el akartam mesélni... - kezdte Tódormányos.
- Semmi csak, semmi mesélés! Azonnal lefeküdni. És holnaptól olyan messze fogtok lakni egymástól, amilyen messze csak lehet, hogy ne diskuráljatok! - üvöltötte az igazgató és elment.
- Na, akkor most se tudom végigmesélni az álmomat - szomorodott el Tódormányos.
- Szí, szí, szíveszen hallgattam volna tovább isz.
- Majd legközelebb végig elmesélem. Jó éjszakát!
- Szí, szí, szia! - sziszegte Sziszifuszi és lefeküdt.
Tódormányos is ledőlt a helyére és szépeket álmodott az óvodákról vagy a játszóterekről.
|
