Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Tünde naplója


Tündér Lamia [255235 AL], gazdája Tünde
Vers

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/255235
Vers

Baranyi Ferenc: Porvers

Akit egyszer porig aláztak:
porig kell azért lehajolni,
a méltósága-vesztett sorshoz
méltóság-vesztve igazodni.

Előtted ember ráng a porban?
Megértem: belerúgni könnyebb.
Még emberibb átlépni rajta
könnyed sikkjével a közönynek.

Menteséged is van, ha lelked
bátortalan feddése rád vall:
másokért őrzött tisztaságod
nem szennyezheted más porával.

Ha lehajolsz, még orra is bukhatsz,
és hát derekad roppanó is,
ápolt tüdődet is belepné
a talajmenti szilikózis,
hát nem hajolsz porig, ha porból
akármi hív: kincs, ócska holmi?

Pedig akit porig aláztak ?
porig kell azért lehajolni


Arany János - Vágy

Nem itt, nem itt van az én világom;
Más vidék az, ahova én vágyom!
Illatosabb, napfényesebb róna,
Mintha nem is az a napja volna.

Erdő, mező változatos színnel -
Mesteri kéz olyat soh'se színel:
Kék ligetek, kék hegyek aljába'
Fürödik a puszták délibábja.

Ott van az én egyszerű tanyácskám,
Mintha most is szemem előtt látnám;
Kertem is van: talpalatnyi birtok...
Most is abban ültetek és irtok.

Csemetéim bodorodva nőnek,
Hosszu sorral mind elémbe jőnek,
Örömarccal, mint hálás növendék,
Mutogatván a piruló zsengét.

Nőjetek is nagyra, kicsiny fáim,
Szülőhazám kedves rónatájin:
Hadd legyen ott jó pihenésem még,
Mielőtt egy hosszabb útra mennék.

Lombjaitok hűse ha beárnyal:
Zeng fölöttem szózatos madárdal;
Ismerem én e madarat régen,
Dalt ezután is hoz az énnékem.

Egyszerű dal, egyszerű sziv s lélek
Sorsosi az avatag fedélnek! -
Földi ember kevéssel beéri,
Vágyait ha kevesebbre méri.


A SZERELEM
KÜLÖNFÉLE HATÁSAI

Lope de Vega

Elájulni s mindent merni, dühöngve,
mint nyers, szelíd, forró és holtrasápadt,
merész, halott és új életre támadt,
csaló, hűséges, bátor, gyáva, gyönge,
és tőle távol nem találni csöndre,
mint víg, komor, őrjöngő, büszke, bágyadt,
megszökni hősként, csupa gőg s alázat,
s riadtan bújni sértődött közönybe.
Ha kiábrándulnánk, szemünk befedni,
édes borként mérget szívni magunkba,
a kárt szeretni, a hasznot feledni,
hinni, hogy a pokol visz égi útra,
létünket egy csalódásba temetni:
ez a szerelem. Ki próbálta, tudja.

Jobbágy Károly:

SZOMORÚ SZERELEM

"A nő, ki nős embert szeret,
szomorú szerető nagyon
Éjjel a vágy, ha rámered
felsír....Mert nincsen irgalom.

Hetenként egy-egy délelőtt
eljön hozzá, ki öleli
Siet....feléje nyúl sután....
más otthon ízével teli;

a zsebkendőjén, ingein
egy másik asszony nyoma van
s a férfi életében ím
ő-bárhogy lángol-nyomtalan.

Csak,mint a napfény felragyog
aztán pár napra beborul;
az ünnepek, vasárnapok
magányban telnek, józanul.

Néha, ha fáradt, kézbefog
otthon egy könyvet, és leül,
pár sort elolvas…felzokog,
mert oly sokat van egyedül.

De mért? Hisz ő is annyit ér,
mint az akinek férje van;
benne is úgy lobog a vér,
szeretne élni boldogan,

fényes vasárnap járni kinn,
büszkén karolva vinni őt,
mutatni: Nézzétek! Enyim!
állni a pletykálók előtt,
nem mellékutcák kis, sötét
zugában kapni csókokat
és ijedten rebbenni szét,
ha ismerős , ki ott haladt.

A nő , ki nős embert szeret
sok rossz asszonynál többet ad:
hitet, szerelmet, életet
türelmet, ifjú álmokat.....

Ne szóljatok meg olvasók!
Nem pillangókról szól e dal,
kiknél csupán szeszély a csók,
-merthogy a vérük fiatal-

hanem azokról, kik szívét
egyetlen férfi köti le,
számára lettek menedék
egy jégkor hű tűztengere,

akik, megértők, csöndesek,
nyomukban nem hull szét család,
csak bennük mélyebb s fáj a seb,
látva kis lánykák mosolyát,

érezve, hogy nincs-bárha van
az, aki van-de nincs velük.
és a sírás is hasztalan,
akár az egész életük.



B. RADÓ LILI: VÁRNI


Csak ülsz és várod. Olykor kitárod a karod,
szemedből boldog álmok édes derüje árad,
lelkedről lepkeszárnyon peregnek a dalok,
fiatal vagy és remélsz és harmatos a reggel.

Csak ülsz és várod. Előbb békén, majd egyre jobban
a szíved néha-néha hangosabban dobban,
hogy nyílik már az ajtó, hogy jönni fog feléd; és
ajtód előtt kopog! majd újra halkul a lépés.
Riadt szemedben némán fakúl a ragyogás
s ajkadról tört virágként hervad le a mosoly.

Még biztatod magad, hogy jönni fog talán,
de két karod ernyedten mégis öledbe csuklik,
szemedből könny után könny törületlen szivárog,
s míg ülsz ajtód előtt és azt hiszed, hogy várod,
szívedről cseppek hullnak, megannyi vérző kláris,
már nem bánod, hogy nem jön, már nem bánod, ha fáj is és nem bánod, hogy közben lassan leszáll az éj.





Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat