Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/10338
|
Előzmények
A repülőgép méltóságteljesen ereszkedett a kifutópálya felé. Begurult a terminálhoz, hogy a Kongóból érkező utasokat, végre kiengedje hasából, egy három órás fogság után. A kisereglett emberek akkorák voltak a géphez képest, mint a hangyák. Nagyrészük egyből a parkolóházat vette célba. Ricardo kicsit elnyűtt volt ekkora út után, beszállt az autójába és csikorgó kerekekkel célja felé vette az irányt. Sietve kerülte az útjába keveredő autókat a szerpentinen. Szeretett versenyezni, imádta a felszabaduló adrenalint. Sietett vissza munkájához, úgy gondolta, ma... végre ma meglesz a megoldás. Az idő borult volt, hatalmas szürke óriásként tornyosultak a felhők, lassan kizárva a napot, mely még egy utolsót pillantott a földre aggodalommal, majd gondterhelten eltűnt, várva a pillanatot, hogy ismét meglássa, mit hagytak maguk után a titánok, akik monoton úsztak egyre feljebb és közelebb a horizonton. Harcra készültek, tüzes villámokkal szórni egymást, hogy hulljon a könnye a gyengébbnek. Éles fény villant fel, tűzdárda mely rögtön kettéágazott, majd négyre, végig iramlott az égen, és ezer darabban csapódott be. Felhördült a menybolt, majd fájdalmas, éles kiáltása minden irányból visszhangzott, úgy hogy az ablakok is beleremegtek, … és eleredt a könnye. Először egy majd kettő utána tíz és ezer, míg megszámlálhatatlanul, szinte folyni kezdett...
Ez hiányzott, esik - mormolta Ricardo, majd egy laza mozdulattal felkattintotta az ablaktörlőt, és levette a gázról a lábát és várta, hogy lassuljon a kocsija. A motorháztető alól felmordult a motor, mint ha csak méltatlankodna, hogy nem használják ki a benne rejlő közel 400 lóerőt, és mérgében visszarántotta az autót. Szépen lassan gurult az elhagyott gyárépületig. Ricardo előkotorta a kesztyűtartóból a garázskapu távirányítóját, és tévedhetetlenül megnyomta rajta az egyetlen gombot... Közben az ablaktörlő monoton tánccal csapkodta le a szélvédőre hullott cseppeket. A kapu érces hangon feljajdult, hogy engedelmeskedjen, fáradtan, morgolódva, mintha annyira nem is lenne fontos, tárult nagyra. A BMW unalmas bugyogása morcos hörgéssé változott és belendült a nyitott kapun. A fiú kipattant a kocsiból közben az ajtó ugyanolyan lassan, ahogy kinyílt most be is zárult mögötte. Sietve lépkedett előre, miközben a fémtetőn megnyugtatóan kopogott az eső mely inkább valami sistergésre emlékeztetett s az ablakokon néha-néha vakító árnyék szűrődött be.
Ma befejezem - mondta magának,- Tart ameddig tart. Oda guggolt a szerszámos ládához, kotorászott valamit, majd kivette a hőn áhított szerszámot. Fellépett egy emelvényre melyen egy nagy barna lepel tartotta távol a kíváncsi szemeket az alatta rejlő félkész alkotástól. Odalépett egy mozdulattal lerántotta... Egy fényesen csillogó fémes gömb vált láthatóvá melyből alkar vastagságú kábelek lógtak látszólag értelmetlenül össze vissza, az egyik csak a baloldalról ért át a jobboldalba, de közülük több lehajlott a földre majd a padlón, egymáson keresztül futottak végig valahová, egy távoli pontban elveszve a homályban.
Íme, az időgépem – kiáltott Ricardo hangja szinte elveszett a teremben... Két karját széttárta, mint ha csak valami mutatványra készülne, majd felnevetett.
Hölgyeim, Uraim melyik századba parancsolják? Ohh 1222 szóval szeretnék látni az aranybullát eredetiben. Hát hölgyem, ha javasolhatom, előbb öltözzön át, ha nem akarja, hogy megégessék. - Erre harsány kacajban tört ki... még a szeme is könnyes lett, majd lassan elkomorodott – ez még odébb lesz. - mondta majd belépett a gépébe, kicsavarozott két csavart és lenyitott egy fémlapot, ami mögött egy vezérlőpanel bújt meg. Visszasietett a kocsijához és elővette a laptopját, bekapcsolta és visszaindult a masinához. Eközben a számítógépe zúgni kezdett és halk kerepeléssel indította a rendszert. A fiú arcán csak úgy táncoltak a fények, amint villogott a képernyő. Mire visszaért a találmányához a laptop is készen állt a munkára. Csatlakoztatta a gépet majd lekuporodott a földre, a monitor fölé görnyedt, és pötyögni kezdett. Hosszú percek teltek el így, teljesen belemélyedt a munkába. Csak arra kapta fel a fejét, hogy az egyik pillanatban, teljesen betölti a fény a termet, amit olyan égzengés követett, hogy még a szerszámok is összerezzentek a ládában, autója égetlen visításba kezdett, mint ha félne, hogy elrabolja valaki, bekapcsolt a riasztó. Ricardo felkapta a fejét, szíve hírtelen összerezzent, majd egy pillanat múlva belenyúlt a zsebébe, elővette a kocsi kulcsot és feszülten a kocsira irányította, majd kiriasztotta. Ez közel volt – mondta, csak úgy maga elé. Lerakta a gépet az öléből majd a kocsihoz sietett, kivette hátizsákját, ami mindig tömve állt, volt benne élelem, ital, ruhák, sőt egy vadászpuska, és egy machete is. Kongóban, rendkívül jó szolgálatot tettek neki. Amolyan túlélő típusú hátizsák ez. És azzal együtt indult el, vissza a munkájához. Visszacsücsült a munkájához, maga mellé vette a zsákot beletúrt és kivett belőle egy szendvicset. Majszolni kezdte, közben folyamatosan csak pötyögött. Ahogy az utolsó falat is lecsúszott a torkán, olyan fényesség töltötte be a hangárt, mintha ezer vaku villant volna egyszerre, közben a föld is megremegett ebben a pillanatban, olyan erejű dörgés rázta meg a környéket. A laptop elsötétedett és apró villámok kezdtek el kicsapkodni belőle. Ricardo ijedtében egy hirtelen mozdulattal kidobta a laptopot a gépből, mely lapos íven pörögve szállt egy picit majd megadta magát a kemény betonnak. A billentyűk százegy felé gurultak a számítógép sercegve, füstölve csúszott tovább, még vagy két métert. Felállt volna, de nem volt rá ideje, egy pillanat alatt vakító fehérség lett, az alkarnyi vastag kábelek izzani kezdtek a több millió gigawattos villámcsapástól. Ricardo szúró égető fájdalmat érzett, tenyerével takarta el az arcát, majd azt kezdte érezni, hogy keze egyre puhább szinte porlik, darabok válnak le róla és oszlanak széjjel, éppúgy, mint a testéről mindenhonnan. Égetlenül fájt neki, üvöltött volna, de már nem volt torka, aztán tüdeje és feje sem, fél pillanat múlva nem maradt belőle semmi... csak nyomott csönd, ismét félhomály, gomolygó füst és szikrázó olvadt alkatrészek. Itt hagyott mindent...
|
