Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/10338
|
Találkozás Darkeronnal 1.rész
Jó napot - Szólt az idegen miközben belépett a kocsmába. Ricardo felemelte tekintetét, de nem fordult meg az ajtó felé, csak bámult maga elé. Érezte a gonosz jelenlétét, érezte, hogy a sötétség betölti a helyiséget. Isten hozott – vetette oda cinkos mosollyal a szája sarkában. Még soha életében nem látta, mégis pontosan tudta, hogy ő Darkeron akinek pusztulás és halál járt a nyomában, a kín és szenvedés a két legjobb barátja.
A legenda szerint: „Midőn a pokol megszületett a legfőbb gonosz, Lucifer vezetésével, a pokol nagyura nekilátott, hogy megalkossa 2 fiát. Jobb karjából megszületett Arezien, bal karjából pedig Darkeron. A 2 fivér gyűlölte egymást, később a hatalom megszerzéséért, egymás ellen harcoltak egy párviadalban. Darkeron győzedelmeskedett. Megölte Arezient, fejét az örök kárhozat lándzsájára húzta, így apja szemében ő lett az "Első". Darkeron a viadal után még félelmetesebb volt ellenségei számára, akik nem nyugodhattak. Felléptek Darkeron ellen, elkábították, leláncolták, és a pokol legsötétebb, legeldugottabb, legkínzóbb helyére zárták be. Pár száz évvel később, Darkeronról lassan, még a saját apja is megfeledkezett. A Pokolban számtalan más lény is helyet kapott, és elkerülendő a viszályokat 9 ura lett a pokolnak, de a legfőbb, az a Teremtő Lucifer maradt. Darkeron azonban nem felejtett, és gyűlölettől, bosszúszomjtól égve várt arra a pillanatra, amikor eljön az idődémona és lesorvasztja róla, a végítélet láncát. Ezután a fiú megölte ellenségeit, és visszatért apjához. Felment a Földre, hogy megismerje azt a világot is. Darkeron gyűlöletet, félelmet, és pusztulást hozott az élőkre. Ahol csak járt, a Sötétség lett az Úr.”
Ricardo hátra fordította a fejét, hogy jobban szemügyre vegye a legendás idegent. Haja kékesszürke tincsekben lógott a válláig, mely karakteres határozott arcot takart a külvilág elől. Hosszú fekete öltözete szinte csak úgy árasztotta magából a halál szagát. Kiállása laza, de ott bújik benne a feszes keménység, mint aki folyton ugrásra készül. Darkeron elővett egy cigarettát a zsebéből, flegmán csettintett egyet. Hüvelyk ujjából apró láng táncolt elő. A cigi sercegve kapott parázsra, repedezve izzott fel a papír mikor beleszívott. Isten? – kérdezett vissza közben kifújta a füstöt – Nem éppen. Mellesleg a cigimmel egy időben lángra kapott odakint egy gyermek. – Mondta teljes közönnyel, sátáni mosollyal az arcán. Ricardo felemelte a fejét érezte a levegőben a szenvedés keserű hullámait. Alig látható mozdulatokkal, mutatóujjával megkeverte italát, amitől pár pillanat alatt, beborult az ég, majd szakadni kezdett az eső. Darkeron démonian felnevetett. – Azt hiszed, ez megmenti? Ricardo ökölbe szorította kezét, majd némán felállt, szeme sarkából végig, nézte a gonoszt, mialatt kimérten kisétált az ivóból. Szemben egy eszméletlen test parázslott, a tűz már kialudt, az eső cseppjei sziszegve váltak gőzzé a kis alakon. Odalépett hozzá, majd letérdelt mellé. Kezét a kis áldozat mellére helyezte. Alkarja zölden pulzálni kezdett miközben tenyere sercegett a forróságtól az idegen szívén. Keze minden egyes lüktetésére változott vissza a pernye és a szenes végtagok, élő hússá, míg nem nyerte vissza eredeti formáját. A kisfiú kinyitotta szemeit, egy pillanat alatt talpra ugrott, majd éles visongások közepette szaladt el a házak között. Ricardo rezzenéstelen arccal felegyenesedett majd megfordult, eddig is érezte a hátán Darkeron tekintetét, de most a szemébe nézett és elindult vissza, útközben az égre tekintett, ekkor már oszlani kezdtek a felhők és a nap kíváncsian fürkészte a tett helyszínét. Leült oda ahonnan fel kellett, hogy álljon. Bele kortyolt az italába és tovább meredt maga elé. Tudod – szólalt meg Darkeron – teljesen fölöslegesen hősködsz, úgy is meg fog halni. Ricardo félre biccentette a fejét majd így válaszolt: - De nem itt, nem most és főleg nem így. – Mindenki meg fog halni – vetette oda a sötét herceg, közben a lábát nézte, amivel a port egyengette maga előtt. – Ez így van – vágott a szavába a lovag – de ez nem a te dolgod. Darkeron felnevetett. – Tudod hány embert küldtem a másvilágra? És azóta sokat változtam, régebben forrófejjel égettem fel falvakat – Éppen erre akartalak kérni – vágott közbe a harcos – hogy jó lenne, ha meggondoltabban gyújtogatnál – Ugyan már! – legyintett Darkeron – már sokat fejlődtem, finomodtak a módszereim. Az emberek mostanában maguktól jönnek hozzám – Azok olyanok is… – mondta a poharába Ricardo majd lehúzta az italt. – Vagy a fösvényekre gondolsz, - nézett mélyen a sötétség fiának szemébe - akik elüzletelik veled a lelküket? Pár rongyos garasért vagy szépségért, örömökért örökké szenvednek a pokolban? Büszke lehetsz rájuk, hogy belőlük szervezed a seregeidet. Darkeron megvonta a vállát még egy utolsót szívott a cigarettába, majd ledobta és kitaposta belőle a lelket, ehhez nagyon értett. Lassan megindult az asztal felé majd leült a harcossal szembe. Csettintett egyet és a semmiből előtűnt egy pohár bor. Ricardo rámeredt a pohárra, bizalmatlanul méregette, majd felemelte a kezét és ő is csettintett egyet, amire még egy pohár bor került elő a semmiből. Darkeron nevetve megmarkolta az utóbb teremtett bort felemelte a levegőbe – Egészségedre – majd lehajtotta az egészet. – hmm, 1400-as évjárat, nem rossz. Ricardo is meg ragadta a neki teremtett poharat és belekortyolt, és elmosolyodott. – 1324-es chardonnay. Kitűnő. Neked mindig is sokkal jobb érzéked volt a világi dolgokhoz, mint nekem. Darkeron elmosolyodott – ezt bóknak veszem – mondta – tudod, ha nem lennénk egymás tökéletes ellentétei, még barátok is lehetnénk. Ricardo a borra nézett, körbelötyögtette a pohárba és bele szagolt, majd nagyot húzott belőle – Ha… ha nem lenne fekte és fehér, jó vagy rossz, mi végre lennénk a világon? Mi így tartjuk az egyensúlyt. Darkeron mérgesen tenyerébe temette az arcát – Az egyensúly – sziszegte ingerülten – meg a szabad akarat. – mondta és hirtelen a plafonra nézett, mint ha ott lenne, akihez beszél. – Ha tehetném, elvenném minden embertől. A harcos elnézően mosolygott – De nem teheted és ez így van jól. Te is ismered a próféciát…
„Midőn az utolsó nap delén megszólalnak a harangok és az utolsó ember is eltűnik az élők soraiból, akkor felsorakozik a két sereg, és ellepik a földet északtól délig. A jók jóval kevesebben lesznek, de sokkal elszántabbak, és hitük sziklaszilárd. És megkezdődik a harc, ami pontban éjfélkor ér véget. És vagy romlás, kopár táj, izzó lávafolyamok -, vagy zöldellő ligetek, szeretet és gondtalan élet lesz úrrá az elkövetkezendő örökkévalóságban.”
Bla, bla, bla. Az apokalipszis eljövetele – Jegyezte meg Darkeron – mindenki ismeri a történetet. Már mindenki lelkekre vadászik, hogy az utolsó órán, majd elegen legyenek. De legalább, most már tudom, hogy méltó ellenfelemre akadtam. – Majd az utolsó nap… – igazította ki Ricardo és elgondolkozott. – tudod jól, hogy egyelőre ez lefutott játék. Ha én, győzlek le most, téged ismét kitaszít a pokol, ha te győznél, akkor engem ismételten kiengednek a mennyek kapuján. Tartogasd az erőd a nagy napra. Darkeron összekulcsolja kezeit a térdén, majd hátradől – Az idő közelebb van, mint gondolnád. Ricardo rákönyököl az asztalra, hogy közelebb hajoljon a sötét herceghez. – Az idő nem jön el hamarabb, akármit is teszel. Te végezd a dolgod én is végzem a magamét. Figyelembe véve a játékszabályokat. – Darkeron rezzenéstelen arccal feláll, eddigi helyéről. Mélyen a lovag szemébe néz, akinek zölden izzóvá válik tekintete. A sötét herceg szemeiben pusztító lángok gyúlnak, tekintete a halált tükrözi, majd bólint, mint egy köszönés képen, nyakába csapja a köpenyét, sarkon fordul és kisétál a kocsmából. Abban a pillanatban, ahogy kilép, hirtelen szél támad, a következő másodpercben Darkeron, eltűnik a kíváncsi szemek elől. Nem marad utána más, csak egy pár ördögszekér, amit görget a szél, pár marék por, amit a fuvallatok felkapnak és szétszórnak a közeli erdőben, és a halál szaga, ami a huzat ellenére sem hagyja el a kocsma épületét, belengi az egész környéket.
|
